„James Tiptree, akit kifejezetten maszkulin írónak gondoltak, 10 éven át sem lepleződött le, és akkor is csak a végtelenségig elszánt rajongói miatt kellett felfednie valódi személyazonosságát. Ursula K. Le Guin, a műfaj másik nagy nőalakja, akivel Triptree még a lelepleződése előtt levelezni kezdett – természetesen James Tiptreeként -, örömét fejezete ki, hogy Alice Bradley Sheldon már a sci-fi írónők táborát erősítheti. Sheldon/Tiptree ki is állt a nők ügye mellett. 1991-ben még díjat is elnevezte róla: a James Tiptree, Jr. díjat olyan fantasy és science fiction műnek ítélték oda, amely a nemek értelmezését, szerepét egyedi módon ábrázolja, tárja fel.
Mégis volt-e valami hatása az irodalmi életben elismerést szerző írónőknek, Tiptree és a hozzá hasonló író(nő)k harcának az érvényesülésért? Mindenki által ismert történet, hogy Rowlingnak, amikor a Harry Potter először jelent meg, a kiadó javasolta, hogy csak a keresztneve kezdőbetűje és ne a Joanne kerüljön a borítóra. Későbbi krimijét már Robert Galbraith név alatt jelentette meg. Persze a mai technikai eszközök már lehetővé teszik, hogy egy rejtőzködő írót más korábbi művei alapján leleplezzenek a stílusjegyeit összevetve. Sőt, a pszichológiai kutatásokon alapuló programok képesek az írójuk nemét is megállapítani, nagy százalékban jól, bár valószínűleg nem Naipaul gondolatmenete alapján. Akár magunkat is tesztelhetjük, mennyire nőiesek avagy férfiasak a szövegeink matematikailag.”