Egy budai villa megdöbbentő titkai – ahol az ÁVH embereket kínzott
Kísérteties, megrázó részletek tárulnak fel, egy diktatúra működésének legmélyebb bugyrai.
Mikor volt már, hogy Amantine Lucile Aurore Dupin a George Sand írói álnév mögé bújva jelentette meg regényeit, hogy elismerést tudjon szerezni az irodalmi életben?
„James Tiptree, akit kifejezetten maszkulin írónak gondoltak, 10 éven át sem lepleződött le, és akkor is csak a végtelenségig elszánt rajongói miatt kellett felfednie valódi személyazonosságát. Ursula K. Le Guin, a műfaj másik nagy nőalakja, akivel Triptree még a lelepleződése előtt levelezni kezdett – természetesen James Tiptreeként -, örömét fejezete ki, hogy Alice Bradley Sheldon már a sci-fi írónők táborát erősítheti. Sheldon/Tiptree ki is állt a nők ügye mellett. 1991-ben még díjat is elnevezte róla: a James Tiptree, Jr. díjat olyan fantasy és science fiction műnek ítélték oda, amely a nemek értelmezését, szerepét egyedi módon ábrázolja, tárja fel.
Mégis volt-e valami hatása az irodalmi életben elismerést szerző írónőknek, Tiptree és a hozzá hasonló író(nő)k harcának az érvényesülésért? Mindenki által ismert történet, hogy Rowlingnak, amikor a Harry Potter először jelent meg, a kiadó javasolta, hogy csak a keresztneve kezdőbetűje és ne a Joanne kerüljön a borítóra. Későbbi krimijét már Robert Galbraith név alatt jelentette meg. Persze a mai technikai eszközök már lehetővé teszik, hogy egy rejtőzködő írót más korábbi művei alapján leleplezzenek a stílusjegyeit összevetve. Sőt, a pszichológiai kutatásokon alapuló programok képesek az írójuk nemét is megállapítani, nagy százalékban jól, bár valószínűleg nem Naipaul gondolatmenete alapján. Akár magunkat is tesztelhetjük, mennyire nőiesek avagy férfiasak a szövegeink matematikailag.”