Budapesten többet kaptunk, mint egy világeseményt
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke, Sebastian Coe elárulta, mivel nyűgözték le a magyarok.
Eddig miért nem szilvesztereztünk a Balatonnál, kérdezi az Origo cikke. Majd meg is válaszolja: mert nincs ott semmi olyankor. Pedig mi idén is a Balatonon szilveszterezünk.
Tévedés az Origo cikke: mi idén is a Balatonon szilveszterezünk. Ott legalább megszabadulsz a pesti szilveszterekre jellemző kényszeres bulimigrációról, miszerint mindig máshol van „a tuti buli”, de mire odaérne a társaság, addigra már persze fos lesz, ezért megint tovább kell állni, satöbbi. Na, ennél nagyobb lúzerséget elképzelni is nehéz és a Balatonon ez a (legnagyobb) veszély nem fenyeget.
Jég a Balatonon egyre ritkábban van, de a globális felmelegedés nem a mi sarunk. Viszont bónuszként magasabb helyekről (például Badacsonyból) egy sor tűzijátékot is meg lehet nézni éjfélkor. Ja, és december 31-én lehet úszni a tapolcai Malom-tó viszonylag meleg vizében, másnap meg lehet csobbanni Szigligeten a Balatonban, ami a két legtutibb nyilvános szilveszteri program ebben az országban.
Anno a Balaton-Átcsúszás szervezése kapcsán kezdtünk komolyabban foglalkozni a téli Balaton attrakcióival. Korábban ugyanis még a mainál is nagyságrenddel kisebb turisztikai kínálat volt télen. A Balatoni Kör amúgy több programmal is készül, de az alap probléma, hogy eleve értelmetlen egy pesti-nagyvárosi kínálatot várni a téli Balatontól. Aki ilyesmit akar, úgyis Pesten marad, vagy elmegy olyan világvárosokba, ahol hasonló vagy még nagyobb program- és komfortkínálat van.
Az Origo cikkében elsősorban a cím, a lead és a szerző személyes felvezető szövege zavart, mert egyrészt negatív előítéletekre épül, másrészt félrevezető: olyan igényeket támaszt, melyeknek szerintem nem is szabad megfelelnünk a jövőben sem. Az urbanizáltabb kínálat alapjának is inkább egy belső balatoni urbanizációnak és egy erősebb belső keresleti-kínálati piacnak kellene lennie, mivel félmillió ember lakik a Balatonnál.
Nekik is vannak szilveszteri programjaik és voltak is az utóbbi párszáz évben mindig, csak nem olyanok, mint amikről a cikk szól. Azok többnyire egy adott pesti vendégkörre vannak kalibrálva, eleve nekik szólnak. Ez nem baj, épp csak nem ennyi a Balaton, hanem jóval több. Akinek tömeg kell és a csendes tópart élővilága úgy summázható „hogy nincs ott semmi” meg „nincs kitalálva”, az meg jöjjön július végén.
A cikk címét úgy módosítanám: A TÉLI PEST még nem igazán talált rá a Balatonra (és arra, hogy pont az a jó benne, ami tényleg egészen MÁS). Ezek nagyvárosi, sőt: nem is annyira pesti, hanem belbudai szempontok. Nem balatoni perspektívából íródott a cikk. Tök jól összefoglalt egy bizonyos kínálatot egy bizonyos rétegnek, de nagyon nem igazságos ezt végső tutifrankóként, mint az egész téli Balatont leírni (pláne e szó negatív értelmében, amit a cím és a lead határozottan állít).
Akkor mik vagyunk, mi balatoniak? Indiánok egy rezervátumban?