„Azt mondja, hogy nem vagyunk könnyű helyzetben egy olyan világban, ahol nem lehet nevén nevezni a dolgokat...
Aki a politikai korrektséget kitalálta és általános érvényűvé akarja tenni, az erőszakot tesz az emberi szabadságon. Nem a szavaktól kell félni, hanem a szavak mögött rejtőző szándéktól és indulattól. Attól, hogy valamit néven nevezünk, még nem vagyunk gonoszak, vagy rosszak, csak akkor, ha mindezt sértő szándékkal tesszük. Néha még egy egészen durva megállapítást is lehet kedvesen elmondani, úgy, hogy az nem sértő a másik számára, és van olyan is, amikor fehérgalléros bűnöző módjára lehet valakit leszúrni úgy, hogy elsőre észre sem veszi, mégis tönkremegy.
Mondana erre példát?
A politikai korrektség olyan minősítés, amely meg akarja határozni, hogy pontosan milyennek kell lenni, hogyan kell fogalmazni. Az irodalom meghalna a politikai korrektségben! Egyszerűen belepusztulna az irodalom, mert az ízét, zamatát, különlegességét venné el, ha állandóan óvatoskodva kellene fogalmazni. Mi volna, ha az Othellót úgy mutatnák be, hogy a bőrszínét illetően kihívásokkal küszködő hadvezér, ahelyett, hogy egyszerűen azt mondanák: fekete volt. Mi ebben a sértő? Nem is tudom felfogni. Az egyik ember fehér, a másik fekete, a harmadik sárga...