A jó családból való

„Kulturális finomhangolás, talán ez a legnagyobb előnye, hogy nagy borászati egyetemeken Geisenheimben és Montpellierben is tanulhattam, illetve, hogy a magyaron kívül németül és angolul is megtanultam, de a franciával és az olasszal is elboldogulok. S, bár jól hangzik, hogy nemzetközi szintéren tanultam a szakmát, mégsem igaz, hogy többet tudnék annál, aki itthon szerzett diplomát. Láttam a világtrendeket, például hogy mennyire fontosak az autochton fajták. A bolygó minden tájáról szerzett barátaimon keresztül pedig látom, hol épp mivel küzdenek. Igazi kihívás a nemzetközi szemüvegen át kapott információval a hazai helyzetre hasznos válaszokat adni. A borászat lassú ciklusokban működik, fontos a vízió, mivel csak így lehet változást átvinni egy birtok életében.

Generációmnak ki kell próbálnia nem megszokott utakon is járni és a tapasztalatokat szintetizálni, ugyanakkor azt is érzem, hogy a fiatalabb generációnak idő kell a szakmai egyenrangúság eléréséhez. Így aztán a generációváltás lényegében egy évekig tartó összesimuló folyamat. Az egyetemen erről tartott előadást hitetlenkedve hallgattam, de ma már belátom, hogy igaz. 

Példakép, mi több hős számomra édesapám. Gyerekként sok időt töltött a nagyapja mellett. Megtapasztalta a paraszti életformát, tudja mi az böllérkedni, vagy kiganézni a disznóólat. Általa indul újra a század derekán megtört birtokfejlődésünk. Nagyapám testi gyengülésével a pincészet feletti helytartósága is véget ért, szüleim pedig lassan ráébredtek, hogy miután rengeteg energiát és pénzt invesztáltak a birtokba, muszáj teljes energiával átvenniük az irányítást. Édesanyám vált a borászat napi aktualitásainak felelősévé, még a Soós István Borászati Technikumot is elvégezte. Édesapám pedig hozta topmenedzseri gyakorlatából a koncepció meghatározással és irányítással járó szerepkört, amit a borvidékre is kisugároz. Szokása fennkölten fogalmazni, mert szeretné Szekszárdot jobb helynek látni és azzá tenni. Sajnos sokan nem értik a motivációját, a közösség érdeke iránti őszinte elkötelezettségét. Ráadásul még azt is szeretné, ha a borásztársadalmon belül is működne a tiszta kommunikáció, az egy irányba tekintés. Látom az esendő oldalát, hogy mennyire bántják a támadások és a felesleges konfliktusok, miközben persze önként vállalja a közösségi feladatokat.(...)

Sokszínű termék a bor, gazdasági és kulturális vonatkozásai is jó beszédtémát adnak a mai Magyarországon, és számomra sem csupán a szekszárdi vöröset jelenti. Ráadásul az emberi döntések hatására ugyanaz a fajta adott termőhelyen is sokfélévé válhat. Saját érdeklődésem a bor iránt kezdetben, választott szakmámon túlról, a dizájn és az üzenet megfogalmazás irányából indult el. Szerettem eljárni a borkóstolóinkra, a címkéken töprengeni. Sőt, első honlapunkat is én csináltam. Dédelgetett vízióm, hogy a szekszárdi borokat friss és hiteles megvilágításba helyezzem, sallangok nélkül, közérthetően. De mélységeit is feltárva a borra nyitott érdeklődőknek. Úgy sejtem, hogy ebben komoly segítségemre lesz a jövő technológiája is.”

*

A portré a VinCE Magazin Amiért élek rovatában jelent meg 2015 őszén.