„A pszichológusokat rendszerint a nők keresik fel azokkal a panaszokkal, amik a szexuális életüket érintik. Dr. Gerevich József nemrég megjelent könyvének (Ágyban dől el?) tanúsága szerint is a nők azok, akik nyíltabban tárják fel a problémáikat, akik egyáltalán beszélnek azokról. Ám a kalandok elmesélésében – amik pedig rendszerint a kapcsolatok kudarcai miatt jönnek létre – inkább a férfiak jeleskednek. Szerinted miért van ez így?
Anyaggyűjtés közben azt tapasztaltam, hogy a férfiak ezen a téren valamennyivel nyitottabbak. Többségük önként és dalolva jelentkezett, míg a nőket kicsit győzködnöm kellett, hogy szóra tudjam bírni őket. A sztereotípia tehát nálam beigazolódott: a férfiak sok esetben már-már dicsekedtek a hódításaikkal, a nők pedig még mindig szemérmesebbek, amikor erről beszélnek. A nők a férfiakkal szemben kevésbé szoktak hozzá, hogy a szexuális élményeikről, a szexualitásról beszéljenek. Bár szerencsére az utóbbi időben erre egyre több pozitív példát láthatunk, de ezen a téren bőven van még mit pótolnunk. A férfiak valószínűleg az évszázados hagyományok és a társadalmi beidegződések miatt is nyíltabban beszélnek a félrelépéseikről. Az össztársadalmi normarendszer hagyományosan a férfiak félrelépéseit még mindig jobban tolerálja, mint a nőkét. Azaz a férfi, aki több vasat tart a tűzben, alfahím, ha ezt egy nő teszi, akkor minimum ribanc. Ám ma nagyon izgalmas, változó korban élünk, a nemek közti különbségek e tekintetben kezdenek egyre jobban kiegyenlítődni. Ki a szerető? Erről a szóról, ami egy szerepet jelöl, általában egy nőre asszociálunk. Itt az ideje annak, hogy ezt átgondoljuk, megváltoztassuk: a könyv munkálatai során azt láttam, hogy az átértékelés nagyon is indokolt.
Sokszor úgy tűnik, nem fektetnek elég energiát abba a felek, hogy a közös dolgaikat rendbe hozzák. A könnyebb ellenállás felé menve inkább a viszony mellett döntenek. Mit látsz: mennyire gyilkolja ez a meglevő tartós kapcsolatot, amit valami miatt – elsősorban gyerekek, anyagiak – fenn kell tartani?
Most nagyon sarkítok, de a könnyebb ellenállás gyakran már a párválasztás során megmutatkozik, mert gyáva, megalkuvó, kétségbeesett döntéseket hozunk például azzal, hogy túlságosan azt tartjuk szem előtt, hogy a választottunk mennyire lesz jó férjnek/feleségnek, ezzel együtt apának/anyának, családfenntartónak/háziasszonynak. A másik véglet, amikor csak azt nézzük, hogy mennyire jó pasit/nőt fogtunk magunknak, akivel jól mutatunk együtt, milyen elképesztő szexuális örömöket adunk egymásnak. Míg az előbbi esetben azt láttam, hogy az évek során csak előjött a hiány: hol a szexisten/a szexistennő, akire vágyom? Hol van vágyaim tárgya, akivel fantasztikus jeleneteket lehet az ágyban előadni? Hol van a pajkosság, a kísérletezés? – Anyunál/apunál sehol, ellenben a szeretőnél…”
