A liberális ördög

„A magyar kormányfő nekifeszülve tolja immár nem csak Magyarországot, hanem Európát is Nyugatról Keletre. Őserejét - Teheránban (is) megmondta -, abból a »sajátos magyar gondolkodásból« meríti, amelyet, mint Európa jövevény népének gyermeke kevercsel a keletről hozott bölcsességből és a nyugati racionalitásból.

Kemény bicepszet mutatnak mamelukjai is. A nyugati demokráciát meg kell szabadítani a liberális egyeduralomtól – mondta Schöpflin György, a Fidesz (a liberális parlamentarizmus szabályai szerint megválasztott) európai parlamenti képviselője. Nem is akárhol, hanem az Európai Néppárt által rendezett múlt pénteki budapesti konferencián. Véget kell vetni a liberális önhittségnek, aminek oka az a néhány nagy győzelem (a vallás háttérbe szorítása, a fasizmus és a marxizmus feletti diadal és a nemzet, az állam időleges korlátozása), amit ez az eszmerendszer aratott a XX. században – így a szolgalélek. Szabaduljunk meg a konzervatív Churchilltől, a háború utáni kereszténydemokratáktól, szociáldemokratáktól, akiknek a (nyugat)európai egységet és társadalmi békét, jólétet köszönhetjük. Vetkezzük le nyugati Európát az autoriter kelet új ruhájáért.

De: mi is volna ez a falra festett liberális Ördög? »A liberális olyasvalaki, aki ellenzi a beavatkozást mások ügyeibe: toleráns az eltérő nézetekkel és a megszokottól eltérő viselkedéssel szemben... történelmileg síkraszálltak azért, hogy az ember távol tarthassa embertársait saját életétől, s az egyén maximális teret kapjon, ahol élni és választása szerint boldogulni képes… A szociáldemokraták ugyanakkor egyfajta keveréket képeznek. Osztoznak a liberálisokkal abban, hogy elkötelezettek a kulturális és vallási tolerancia iránt..., hisznek a közjó érdekében végzett együttes cselekvés lehetőségében és erejében... A jó társadalomról alkotott szociáldemokrata vízió kezdettől fogva nagyobb szerepet szán az államnak és a közszférának.« Írta volt Tony Judt brit történész, aki a halála előtt, 2010-ben, még egy utolsó sóhajtással megpróbálta visszahelyezni jogaiba a szociáldemokrácia olyan értékeit, mint a társadalmi igazságosság, az egyenlőség, a közösség eszméje. Mint látni, liberalizmus és szociáldemokrácia átfedi egymást, bár a magyar bal nem jutott el a brit történészig, ha olvasná, talán nem gyűlölné a liberalizmust, s vele önmagát oly vehemensen, mint teszi.

Mert ez volna az az értékrend, ami maga lett »A Nyugat«, ami beépült a közjogi berendezkedésébe, szokásjogába, etikájába.”