Ki nyer ma?

„Elég, ha megnézzük az utóbbi hetek történéseit, itt egy új törvény, ott egy jogszabályba sunyi módon becsempészett, aprónak tűnő módosítás, és máris felmerül a gyanú: a hatalom azért alakítja kénye-kedve szerint a szabályokat, hogy a »haverokat« védje vagy gazdagítsa. Nehéz ugyanis értelmes magyarázatot találni például arra, hogy miért nem lehet ezentúl »csak úgy« vagyonosodási vizsgálatot kérni a politikusok, »urambocsá« a kormánytagok ellen. Ez mostantól csak akkor lehetséges, ha nyomozás indult ellenük. Pedig egy olyan közegben, ahol a sajtó folyamatosan firtatja a semmiből jött nagy vagyonok eredetét, sokkal tisztább helyzetet teremtene, ha a politikusok állnának a vizsgálódások elébe.

Visszás helyzetet teremt az a minap elfogadott módosítás is, amely lehetővé teszi, hogy vezető kormánytagok, közjogi méltóságok családtagjai is indulhassanak a közbeszerzéseken, amennyiben külön háztartásban élnek. Orbán Viktor szerint nincs itt semmi látnivaló, hiszen Európa legszigorúbb közbeszerzési szabályozását fogadta el a parlament. Lehetséges. Ám egy olyan országban, ahol a mindennapok során is azt tapasztaljuk, hogy a beruházásokat rendre családtagok, ismerősök, sógorok nyerik el, igazán nem volt szükség erre a »lazításra«. Mint ahogy az állami földek jelenleg zajló, botrányokkal tarkított kiárusítására sem, amelynek elvileg az a célja, hogy a kis és közepes családi gazdaságok erősödjenek meg. Nem lepődnénk meg, ha a mérleg végső megvonásakor kiderülne, hogy jobbára csak a megfelelő körökben forgolódóknak sikerült hizlalniuk a tulajdonukban lévő földterületeket.

Nincs ország korrupció nélkül, mondhatnánk mentségként, de azért ez nem eleve elrendelt jelenség. Ki lehet ebből lépni, és nem is kell messzire menni a jó példáért. Romániában bilincsben viszik el a korrupcióval gyanúsított, befolyásos politikusokat is, ami azt üzeni az utca emberének: ahogy lent, úgy fönt sem éri meg lopni, csalni.”