Lássuk a leggyakrabban előforduló kritikai észrevételeket, és aztán cáfoljunk rájuk.
„1. Nem ad hozzá semmi újat
Oké, lehet. És? Kit érdekel? A Star Wars-nak is megvannak a maga határai, amit ha megpróbálunk átlépni, az már nem lesz Star Wars. A prequel-trilógia például megkísérelt egy politikai csatározást faragni a meséből, ami olyan erőltetett szituációkat szült, mint a kereskedelmi útvonalak megadóztatása, a hosszúra nyúló Jedi tanácskozások, vagy a kudarcba fulladt béketárgyalások, stb. Ez a vállalás nem is feltétlenül baj, sőt, Palpatine mesterkedése számít az előzmény-trilógia legizgalmasabb részének, de a megvalósítás félrecsúszott, nem volt elég meseszerű – és ezt ne tessék pejoratív értelemben venni, a mese igenis komoly dolog. Másfelől az egész Star Wars mitológiának ezer éves gyökerei vannak, amiktől balgaság lenne elszakadni egy ilyen „felvezető” filmben.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehetne megpróbálni új dolgokat belevinni a Star Wars-ba, és az antológia filmek (számunkra) egyetlen létjogosultságát pont ez jelenti, de ennek a filmnek nem ez volt a „dolga”, hanem, hogy egyszerre legyen képes megszólítani a régi és az új közönséget – ez pedig maradéktalanul sikerült is neki.
2. Nem elég Star Wars, csak ritkán kap el az az érzés
Ha valaki hajszálpontosan ugyanazt szeretné újraélni, amit 20-30 évvel ezelőtt, gyerekként az nyilvánvalóan csalódni fog. Nem fogja tudni, mert ez nem a legelső Star Wars film, ami előtt még soha semmi hasonlót se lehetett látni. Az első Star Wars előtt nem létezett ahhoz fogható mozgóképes alkotás, és ennek a bravúrnak a megismétlését nem is lehet elvárni Az ébredő Erőtől.
De ettől még ott lüktet benne a Star Wars érzés, sőt, néhányan pont azt is kifogásolhatják, hogy túl nosztalgikus lett (lásd feljebb), mert valóban: nem kevés nosztalgia van benne, de sohasem üres, az alkotók (az élükön a szintén rajongó J.J. Abrams-szel) rendkívül okosan variálták az ismerős elemeket, és miközben a klasszikus trilógia szereplőit is a cselekmény szerves részévé tették, szinte észrevétlenül építették fel ugyanazokat az archetipikus karaktereket, akiket Luke, Leia és Han Solo személyében egykor úgy megszerettünk.”
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
A Pán – A belső sziget című film egy sajátos eszközökkel filmre vitt, fájóan aktuális látomás. Győrffy Ákos filmajánlója.
A 2000-ben bemutatott alkotás azonban legendássá érett, de a második rész inkább csak nézhetőre sikeredett. Pap Lázár írása.
A baloldali politikus továbbra is álhírt terjeszt hazánkról, aminek beláthatatlan következményei lehetnek.
Szerdán bejelentette a német Zalando, hogy 1,1 milliárd euróért felvásárolja riválisát, az About You-t.
