Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Az olvasó jelenleg azzal fizet a tartalomért, hogy azt elfogyasztja. A médiacégnek feladata ezt az aktust kapitalizálni. A hogyanra jelenleg két út van.
„Nádori Péter által érintett másik téma, hogy miért meghatározó egy olyan oldal a médiapiacon, amelyik nem állít elő tartalmat.
Erre a válasz sajnos kétségbeejtően egyszerű: azért, mert ott töltik az emberek az idejüket. Ahol a figyelem van, ott van a befolyás is. A médiapiac pedig nincs kiszolgáltatva senkinek, egyszerűen csak gyorsan változnak a keretrendszerek. Az, hogy a 20. században a híreket papírra nyomták, a 21. században pedig a Facebookra vagy az internetre, csupán annyit jelent, hogy meg kell tanulni kihasználni a lehetőségeket. »A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs bennünk félelem« - Coelho. Ma egy sikeres oldal forgalmának döntő többsége (több, mint 60 százalék) a Facebookról érkezik.
Két feladata van egy médiapiaci szereplőnek ezzel a lehetőséggel: abszolválni és elismerni, hogy tartalma akkor sikeres, ha emberek tömegei megosztják azt és ezt a trendet erősíteni, illetve a Facebookon egyénileg megtalálható emberekből saját olvasóközösséget építeni, akik keménymagként követik az oldal minden hírét és tovább serkentik az olvasottságot. Ha pedig olvasószám van, hirdető is lesz, sőt, sokkal több lehetősége van a pénzszerzésre egy szerkesztőségnek ma, mint volt 10 évvel ezelőtt. Az olvasóközönség transzparens és impulzív újkori megfelelőjét pont az a rendszer adta a médiapiac kezébe, akit Nádori a cikkében fenntartásokkal kezel.”