Köszöntő szavak végzős középiskolásokhoz

„Önszorgalom, magad tökéletesítése, családod táplálása és szeretése, a haza iránti elkötelezettség.

Ha ezt valóban megtanulta mindenki a végzős diákok közül, akkor nem lehet túl nagy bajunk a jövőben. De ha már a tanítás is gyenge alapokon áll, netán az élet már felül is írta a tanítást, a humanizmusnak és a gimnáziumi tradíciónak a Kölcsey Parainesisében megfogalmazott eme foglalatát (amelyről az iskolának szólni kellene), akkor a hanyatlásunk nem visszafordulni, hanem folytatódni fog. Mert Magyarországra komplexebb tehetségek kellenek, mint boldogabb országokba: itt nem csak a matematikai, számítástechnikai ismeretek számítanak, nem is csak a kompetenciák, hanem az az erkölcsi képesség is, amellyel a diák benne áll egy rövid, de annál dicsőségesebb, országjobbító liberális nemzeti tradícióban -- mert félreértés ne essék, a legsikeresebb évszázadunk, a 19. század, semmi másnak, mint a nemzeti elkötelezettségű liberalizmusnak és a polgári fejlődésnek volt a százada pontosan azért, mert ebben jött létre az egyéni kiválóságoknak és a közösség iránti elkötelezettségnek a legharmonikusabb egysége. Na, most a liberális-polgári tradícióról való szüntelen, alja hazudozás közepette vessük össze ezzel azt, amire a mai rezsim képes!

Röviden, az egyéni tökéletesedés iránti nem szűnő vágy és elkötelezettség, és a köz dolgainak értő füllel való meghallása. Ez az éthosz, amelyre szükségünk van. Nem taglalom, milyen nehéz lesz elérnünk, hogy ne csak a tanításban érvényesüljön ez, de a tanítást ne verje szét az élet, de ne verje szét és egy szűkebben értelmezett jó élet csábítása sem a Nyugatról. Vésd hát kebeledbe..., felnőtt, mielőtt szónokolni kezdesz, az első lépés a saját hitelességedről gondoskodni már hosszú évekkel előtte. Mert a diák pontosan érti a fülsértő szavaid mögött a lényeget, nem tudsz hazudni. És a végén elveszíted a gyerekeidet.”