Egyszer voltunk angyalok

bajjer megpróbál embernek mutatkozni, kevés sikerrel. fosszájú, geci.

Rettenetes ez a karácsonyi "eszmecsere". Úgy látszik, összeverődött az ország szemete.

Zsolti! Ez jó!

Az ausztráliai bevándorlótáborban együtt voltam egy csomó chileivel, akik szintén frissen érkeztek a baloldali Allende rendszer összeomlásával. Barátságba keveredtünk, együtt jártunk angolra, együtt fociztunk táboron belül is és a chileiek fociklubjában. Valamikor 1976-ban jön mérgesen hozzám az egyik chilei, Roberto és szidni kezd, hogy mi magyarok mekkora gazemberek vagyunk. Hát mi a baj, Roberto? – kérdezem. Elmondja: Az Allende rendszer bukása után Magyarország is befogadott chilei politikai menekülteket. Többek között Svédország is. Egy idő után híre ment a magyarországiak között, hogy a Svédországba kerülteknek mennyivel jobb dolguk van. A magyarországi chileiek egy csoportja erre kérvényezni kezdte a Kádár rendszert, hogy engedjék őket Svédországba. A huzavona azzal végződött, hogy a magyar kommunisták a hozzájuk menekülteket nem a kérésüknek megfelelően továbbították Svédországba, hanem egy géppel visszaküldték őket Chilébe, ahonnan jöttek. Miután befejezte a történetet, amiért szentségelt, megmondtam neki, engem ezért ne szidjon, én ismerem azt a rendszert, amely elől eljöttem. Lehet, hogy pont ők nem ismerték, nagy illúzióik közepette, a kommunisták természetét. Bár olyanok is voltak, akik nagyonis jól: Ugyanott, a táborban a chileiek között voltak Szovjetuniót megjárt emberek is. Például akik a Patrice Lumumba Egyetem kommunista terrorista és ügynökképző tagozatát végezték, ami testnevelő tanári oklevelet adott nekik. Ausztráliában persze ez utóbbi végzettségüket jelentették be, próbálták használni. Érdekes azonban, hogy amikor forró lett a chilei talaj számukra, Ausztráliát választották a képzettségüket adó Szovjetunió helyett. Vagy egyenesen oda voltak küldve… Persze nem sok sikerre számíthattak ott. A gyakorlatias angolszász kulturák nem voltak fogékonyak a kommunista szírénhangokra.