Egyszer voltunk angyalok

2015. december 25. 12:14

Lucho orvos. Pinochet elől Magyarországra menekült, nálunk töltött úgy tizenhat évet, ha jól emlékszem, aztán magyar feleségével együtt amint lehetett, hazatelepült Chilébe.

2015. december 25. 12:14
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap

Közeledett már a karácsony, lassan, feltartóztathatatlanul, mint a napfelkelte, a fény, amit karácsony előtt ünnepelt az ősi, nálunk többet tudó, de sokkal kevesebbet okostelefonáló emberiség.

Közeledett a karácsony, és mi Chilében voltunk, Santiagóban. Filmsorozatot forgattunk Peruról és Chiléről, és Punta Arenasban megismerkedtünk az ottani tiszteletbeli magyar konzullal, Luchóval.

Lucho orvos. Pinochet elől Magyarországra menekült, nálunk töltött úgy tizenhat évet, ha jól emlékszem, aztán magyar feleségével együtt amint lehetett, hazatelepült Chilébe. Mondta is az asszonynak, még idehaza, Budapesten, „azt tudnod kell, hogy én az első adandó alkalommal haza fogok menni”. Az asszony pedig tudomásul vette. Mert ilyenek az asszonyok, ha szeretnek.

Luchónak több chilei kollégája volt akkor itt, minálunk, mert sok chilei menekült el Pinochet elől.

Az egyik, egy doktornő most Santiagóban él, és Lucho, aki szívén viselte stábunk sorsát, mint minden magyar sorsát, aki elvetődik arrafelé, a világ vége tőszomszédságába, szóval Lucho jelezte a doktornőnek, hogy ha Santiagóba érünk, hívjon meg bennünket egy ebédre. Így is lett.

És megérkeztünk egy vasárnap délben, karácsony közeledtével Santiago jobb negyedébe, egy társasház sokadik emeletére egy afféle klasszikus vasárnapi ebédre. Ahol összegyűlt a doktornő családja, és a férje családja, köztük a férj édesanyja, igazi nagyasszony, s erősen úgy tűnt, hogy valójában matriarchátus kellős közepébe csöppentünk. A doktornővel magyarul társalogtunk, a többiekkel angolul, jómagam külön élveztem a nagyasszonnyal való csevegést, különösen, amikor színházról és Párizsról esett szó.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 123 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
A helység galagonya
2015. december 27. 10:52
bajjer megpróbál embernek mutatkozni, kevés sikerrel. fosszájú, geci.
nimród
2015. december 26. 10:57
Rettenetes ez a karácsonyi "eszmecsere". Úgy látszik, összeverődött az ország szemete.
Karbantartó9
2015. december 25. 23:12
Zsolti! Ez jó!
Box Hill
2015. december 25. 18:54
Az ausztráliai bevándorlótáborban együtt voltam egy csomó chileivel, akik szintén frissen érkeztek a baloldali Allende rendszer összeomlásával. Barátságba keveredtünk, együtt jártunk angolra, együtt fociztunk táboron belül is és a chileiek fociklubjában. Valamikor 1976-ban jön mérgesen hozzám az egyik chilei, Roberto és szidni kezd, hogy mi magyarok mekkora gazemberek vagyunk. Hát mi a baj, Roberto? – kérdezem. Elmondja: Az Allende rendszer bukása után Magyarország is befogadott chilei politikai menekülteket. Többek között Svédország is. Egy idő után híre ment a magyarországiak között, hogy a Svédországba kerülteknek mennyivel jobb dolguk van. A magyarországi chileiek egy csoportja erre kérvényezni kezdte a Kádár rendszert, hogy engedjék őket Svédországba. A huzavona azzal végződött, hogy a magyar kommunisták a hozzájuk menekülteket nem a kérésüknek megfelelően továbbították Svédországba, hanem egy géppel visszaküldték őket Chilébe, ahonnan jöttek. Miután befejezte a történetet, amiért szentségelt, megmondtam neki, engem ezért ne szidjon, én ismerem azt a rendszert, amely elől eljöttem. Lehet, hogy pont ők nem ismerték, nagy illúzióik közepette, a kommunisták természetét. Bár olyanok is voltak, akik nagyonis jól: Ugyanott, a táborban a chileiek között voltak Szovjetuniót megjárt emberek is. Például akik a Patrice Lumumba Egyetem kommunista terrorista és ügynökképző tagozatát végezték, ami testnevelő tanári oklevelet adott nekik. Ausztráliában persze ez utóbbi végzettségüket jelentették be, próbálták használni. Érdekes azonban, hogy amikor forró lett a chilei talaj számukra, Ausztráliát választották a képzettségüket adó Szovjetunió helyett. Vagy egyenesen oda voltak küldve… Persze nem sok sikerre számíthattak ott. A gyakorlatias angolszász kulturák nem voltak fogékonyak a kommunista szírénhangokra.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!