Ahhoz tehát, hogy el tudjuk dönteni, hogy jó-e a borunk, vagy kidobott pénz volt, kóstolás alapján is fel kell ismernünk, hogy egyensúlyos-e.
„Egyszerű borszeretőként, borfogyasztóként a lényeg, hogy finom borokat igyunk, nem igaz? Akkor minek tanuljunk savakról, borkészítésről, főleg az almasavbontásról? Jogosan merült fel a kérdés talán még azokban is, akik túl vannak már 1-2 bortanfolyamon. (...)
A sav persze elsősorban a borászoknak és a borszakértőknek, sommelier-knek fontos, amikor meghatározzák a bor minőségét. Ilyen szempontból ez az egyik legfontosabb paraméter – gondoljunk csak a savgerinc szóra – hiszen a sav a bor egyensúlyának egyik pillére. A másik az alkohol és a cukor. És nincs minőségi bor egyensúly nélkül.
Képzeljünk el egy háromágú libikókát, vagy egy mérleget, aminek három serpenyője van. Az egyik ülésen a sav, a másikon a cukor, a harmadikon az alkohol rugózik. A borunk akkor jó, ha egyensúlyos, és akkor egyensúlyos, ha ez a három összetevője jól aránylik egymáshoz. (Hozzáteszem, attól, hogy egyensúlyos egy bor, még nem feltétlenül kiváló, hiszen kívánatos például, hogy jó aromái legyenek. Az aromavilág azonban folyamatosan változik egy bor élete során, miközben ez a három paraméter viszonylag állandó.)”