Ahhoz tehát, hogy el tudjuk dönteni, hogy jó-e a borunk, vagy kidobott pénz volt, kóstolás alapján is fel kell ismernünk, hogy egyensúlyos-e.
„Egyszerű borszeretőként, borfogyasztóként a lényeg, hogy finom borokat igyunk, nem igaz? Akkor minek tanuljunk savakról, borkészítésről, főleg az almasavbontásról? Jogosan merült fel a kérdés talán még azokban is, akik túl vannak már 1-2 bortanfolyamon. (...)
A sav persze elsősorban a borászoknak és a borszakértőknek, sommelier-knek fontos, amikor meghatározzák a bor minőségét. Ilyen szempontból ez az egyik legfontosabb paraméter – gondoljunk csak a savgerinc szóra – hiszen a sav a bor egyensúlyának egyik pillére. A másik az alkohol és a cukor. És nincs minőségi bor egyensúly nélkül.
Képzeljünk el egy háromágú libikókát, vagy egy mérleget, aminek három serpenyője van. Az egyik ülésen a sav, a másikon a cukor, a harmadikon az alkohol rugózik. A borunk akkor jó, ha egyensúlyos, és akkor egyensúlyos, ha ez a három összetevője jól aránylik egymáshoz. (Hozzáteszem, attól, hogy egyensúlyos egy bor, még nem feltétlenül kiváló, hiszen kívánatos például, hogy jó aromái legyenek. Az aromavilág azonban folyamatosan változik egy bor élete során, miközben ez a három paraméter viszonylag állandó.)”
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Daniel Defoe elismeréssel írt a II. Rákóczi Ferenc vezette magyar felkelésről, szerinte a magyarok ősi jogaik védelmében ragadtak fegyvert.
Ugyanerre mostanra rájöttek a 100 IQ feletti momentumosok.
A legújabb támadásban legalább 13 ember meghalt, és többtucatnyian megsebesültek.
A támogatás összege gyermekenként összesen 100 ezer forint.
