Törökország esete az EU-val: kidobóembernek jó lesz?

Mint ismeretes: megállapodtak az uniós vezetők Ahmet Davutoglu török miniszterelnökkel, hogy menekültügyben a törökökre sózzák a piszkos munkát, cserébe pedig Törökország kap hárommilliárd eurót, polgárai vízummentesen utazhatnak majd az EU-ba és az EU-csatlakozási tárgyalásokat is felgyorsítják.

Az emberi jogi szempontokra oly finnyás EU-s vezetők hirtelen nagyon megengedőek lettek Erdogan féldiktatúrájával szemben, mivel rájöttek, hogy mégse akarnak most már több szegény üldözött migránst befogadni – bár ezt persze véletlenül se mondanák ki. A megállapodást az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk képes volt úgy tálalni, hogy „nem várjuk el senki mástól, hogy helyettünk őrizze a határainkat,” és hogy ez nem egy sima „pénzt a migránsokért”-üzlet.

Pedig de.

*

Persze értjük, hogy a politika érdekekről szól, és azt is, hogy most Európának érdekét szolgálta ez a megállapodás. (Vagy szolgálná, ha betartanák.) De talán ha a progresszív nyugat-európai és EU-s politikusok nem sopánkodtak és ejtettek volna hetente krokodilkönnyeket amiatt, ahogy Magyarország a migránsválságot kezelte, és nem siratták volna naponta az emberi jogokat, akkor most kevésbé tűnne gusztustalan képmutatásnak a Törökországgal kötött paktum.

Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a törökök megállítják a menekülthullámot, valószínűbb, hogy inkább csak néha egy kicsit úgy csinálnak. Ami viszont biztos, hogy a piszkos munka elvégzéséért (vagy úgy-ahogy elvégzéséért) cserébe egy perccel sem lesz gyorsabban EU-tagállam Törökország – már ha egyáltalán azzá válna valaha.

Az üzlet nyélbeütése utáni napon persze igyekeztek a törökök megmutatni, hogy milyen hatékonyak: máris 1300 migránst tartóztattak fel, akik Görögországba mentek volna. Törökország ráadásul a megállapodásban azt is vállalta, hogy – bár az erre vonatkozó külön egyezmény elvileg még nem lépett hatályba – azokat az illegális migránsokat is vissza lehet majd toloncolni a területére, akik Törökországon keresztül jöttek az EU-ba. Ettől még a török kormány is biztosan tudja, hogy ha igyekeznek is most jól elvégezni a migránsügyi piszkos munkát, ebből nem egyhamar lesz EU-csatlakozás. (Ezért is könnyen előfordulhat, hogy valójában annyira nem is fognak igyekezni.) Persze azért a pénz, és főleg a vízummentesség is elég jól jön.

Amíg a migránsáradat megállításáról van szó, addig az EU – a korábbi emberijogi papolást megtagadva – magasról tesz arra, hogy Törökországban a választás előtt megszállja a rendőrség a kormánykritikus médiát, vagy épp újságírók ellen indul büntetőeljárás, mert leleplezték, hogy a hatóságok összejátszanak a terroristákkal. Hogy csak a török ajrópéer felzárkózás legfrissebb példáit említsük. Azonban az EU-csatlakozás már más tészta: a migránsáradat megállításáért cserébe sem fognak felvenni az EU-ba egy olyan országot, amelyhez képest a „nacionalista, autoriter, populista, stb.” Orbán-rendszer a demokrácia és a jogállamiság szobra – főleg nem pár éven belül. Ezt legfeljebb csak az indexes Panyi Szabolcs hiszi el, de például Erdogan vagy Davutoglu biztos nem.

Törökország még 1987-ben kérvényezte felvételét az EU-ba, a csatlakozási tárgyalások azonban csak 2005-ben indultak meg: a 33-ból egyelőre mindössze egy fejezetet sikerült lezárni, de 19-et még meg se nyitottak. Az EurActiv értesülései szerint a mostani megállapodás alapján a gazdaságra és pénzügyre, az igazságszolgáltatásra és alapvető jogokra, a jogérvényesülés, szabadság és biztonság témakörére, a külkapcsolatokra, az energiára, valamint az oktatásra és kultúrára vonatkozó tárgyalási fejezeteket nyitják majd újra.

*

Lesz is ezeken mit tárgyalni, elég egy pillantást vetni az Európai Bizottság által épp pár hete közzétett Törökországról szóló 2015-ös éves jelentésére. A dokumentumban például a választások előtti, médiára való nyomásgyakorlást is sérelmezik, illetve azt, hogy nem rég olyan jogszabályokat fogadtak el, amelyek a véleménynyilvánítás szabadsága és az egyesülési szabadság terén is ellentmondanak az uniós standardeknek.

Azt is kiemeli a jelentés, hogy erős politikai nyomás alatt vannak a bírók és az ügyészek, ami aláássa az igazságszolgáltatás függetlenségét és a hatalommegosztást, ezért a bíróságok függetlensége terén „lényegi erőfeszítésekre” van szükség. A nyomozó hatóságok feletti politikai kontroll miatt az országban továbbra is elterjedt a korrupció – hangsúlyozza a jelentés. Az alapvető jogok kapcsán a Bizottság megállapítja, hogy az Európai Emberi Jogi Egyezményben deklarált jogok nincsenek maradéktalanul biztosítva Törökországban. A jelentés főleg a diszkriminációt emeli ki problémaként, a nők, a gyermekek, a melegek és a romák vonatkozásában.

Csatlakozási szempontból tehát továbbra sem áll jól a szénája Törökországnak, és ha az ügyben nem is finnyáskodtak az európai vezetők, hogy a török illiberális államot megtegyék ajtónállónak, azért az már egészen más kérdés, hogy kit engednek be az „elitklubba”. Tárgyalgatni persze lehet, de ettől még Törökország jó eséllyel húsz év múlva is csak ácsingózhat az EU-tagságra. Érdemes számításba venni azt is, hogy a balkáni országok is ott vannak még a sorban, és amíg az EU most tapasztalt pénzügyi és intézményes válságára nem születik valami megoldás, addig valószínűleg őket sem fogják felvenni. Ráadásul a balkáni országok – bár a korrupciós, és bírói függetlenséggel kapcsolatos problémák egyelőre ott is bőven megvannak – kulturálisan legalább Európához tartoznak, míg az egyelőre ugyan szekuláris rendszerű, de muszlim lakossággal (és közel 80 milliós, németországnyi lélekszámmal) rendelkező Törökországról ez egyáltalán nem mondható el; de persze ilyen érvek sem jelennek meg kellő hangsúllyal a polkorrekt európai diskurzusban.

Kidobóembernek azért jó lesz az is, akit lesajnálunk, de azért hitegetjük, hogy egyszer majd beengedjük a bulinkba, nem igaz? Addig se nekünk kell a kezünket bepiszkolnunk vagy problémákat megoldanunk, helyette kényelmes távolból elég elejtenünk egy könycseppet a migránsgyerekek törökországi szenvedése fölött. Legalábbis amíg a lesajnált kidobóember rendesen dolgozik – márpedig nem fog, ha nyilvánvalóan esélye sincs a beígért fizetségre.