A menekülők kisöpörve, a válsághelyzet mégis megmaradt

„A migrációs válsághelyzet jogintézményét a menedékjogi törvény módosítása tette lehetővé. Ezek szerint »tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet rendelhető el:

- ha a menedékkérők száma

• egy hónap átlagában a napi ötszáz főt, vagy
  
• két egymást követő hét átlagában a napi hétszázötven főt, vagy
  
• egy hét átlagában a napi nyolcszáz főt meghaladja;

- ha a tranzitzónákban tartózkodók száma

• egy hónap átlagában a napi ezer főt, vagy
• két egymást követő hét átlagában a napi ezerötszáz főt, vagy
• egy hét átlagában a napi kétezer főt meghaladja;

- bármely olyan migrációs helyzettel összefüggő körülmény kialakulása (pl. zavargás, erőszakos cselekmények), amely valamely település közbiztonságát közvetlenül veszélyezteti.«

Na most, október 17., a horvát határon lévő határzár életbeléptetése óta semelyik feltétel nem áll fenn. A kormány diadaljelentésekben számol be arról, hogy heti néhány tucatra apadt a menedékkérők száma, szó sincs tehát napi 500 feletti kérelmezőről. A tranzitzónákban hetek óta nemhogy ezrek nem voltak, de senki sem. Szabályt erősítő kivételként a múlt héten Röszkén két nőt tartottak fogva ott, de aztán őket is átszállították. A szeptember 16-i horgosi–röszkei tömegoszlatás óta pedig semmiféle olyan „körülmény nem alakult ki”, amely közvetlenül (vagy akárcsak közvetve is) veszélyeztette volna bármelyik hazai település közbiztonságát. (Az október 23-iki nagyfai fogdalázadás sem volt ilyen.) (…)

Szabó Miklós történész számos olyan XX. században elrendelt szükségállapotot írt le, amelyet sohasem vontak vissza, és azok mintegy egymásra rétegződve tanúskodtak a magyar autokráciák és diktatúrák egymást váltó abszurditásáról. A szomorúhistória folytatódna a XXI. században is?”