„Hogyan viszonyultak hozzád gyermekként Magyarországon?
Nagyon nem volt ez jellemző. Persze volt, hogy megnéztek, megfogták a hajam. De ilyen mindig van. A múltkor is a játszótéren megkérdezte az egyik gyerek, hogy miért ilyen a haja a néninek, amire azt válaszoltam, hogy azért, mert kukacot ettem reggelire.
Egyébként Ghánában ugyanez a helyzet, amikor az apám falujába ellátogatunk, olyankor mindig körbevesznek, hogy hadd sétáljanak mellettem, hadd legyenek velem. Én ott fehér vagyok. Mindezt persze nagyon kedvesen, szelíd kíváncsisággal. Bántással sem ott, sem itt nem találkoztam még, maximum idegesítő beszólásokkal, de azt könnyen tudtam kezelni. Ezt a kettős identitást egyébként sosem kettéhasadásként éltem meg, ez mindig kéz a kézben jár. Szeretem, hogy két otthonom van. Mindenhol vannak barátaim, bárhol vagyok éppen, ha úgy alakulna, egy órán belül találnék valakit, akinél megaludhatnék. (...)