„Hogyan viszonyultak hozzád gyermekként Magyarországon?
Nagyon nem volt ez jellemző. Persze volt, hogy megnéztek, megfogták a hajam. De ilyen mindig van. A múltkor is a játszótéren megkérdezte az egyik gyerek, hogy miért ilyen a haja a néninek, amire azt válaszoltam, hogy azért, mert kukacot ettem reggelire.
Egyébként Ghánában ugyanez a helyzet, amikor az apám falujába ellátogatunk, olyankor mindig körbevesznek, hogy hadd sétáljanak mellettem, hadd legyenek velem. Én ott fehér vagyok. Mindezt persze nagyon kedvesen, szelíd kíváncsisággal. Bántással sem ott, sem itt nem találkoztam még, maximum idegesítő beszólásokkal, de azt könnyen tudtam kezelni. Ezt a kettős identitást egyébként sosem kettéhasadásként éltem meg, ez mindig kéz a kézben jár. Szeretem, hogy két otthonom van. Mindenhol vannak barátaim, bárhol vagyok éppen, ha úgy alakulna, egy órán belül találnék valakit, akinél megaludhatnék. (...)
Dolgoztok a nemzetközi karrieren vagy majd jön az is magától?
Igen, szoktunk demókat küldeni mindenfelé. És a Sziget miatt nyilván az Easy as One, Two, Three című dalt is sokan megismerték. Időnként kapok vagy kap a csapat külföldi meghívásokat, Amerikában például volt négy koncertünk, de jártunk már Angliában, Hollandiában, Romániában és Franciaországban is. Az új lemezemet (Lots of Trees – a szerk.) is egy francia kiadó és koncertszervező cég adta ki, így egy kisebb turném is volt ott. A múlt hétvégén pedig Londonban DJ Vadimmal csináltunk egy bulit. Szóval zajlik az élet rendesen.”