Az emberség ára

„A Közel-Keletről és Afrikából indult népvándorlás súlyos próba elé állítja Európa lakóit. Az ép erkölcsi érzékű polgárok máris jól tudják, hogy az emberség árát meg kell fizetniük. Kinek így, kinek úgy.

Akik a határok megnyitása, a migránsok korlátlan befogadása mellett teszik le voksukat, készek az életmódjukkal fizetni. Bármilyen lesz is az életformáját nem értőket és nem tisztelőket tömegesen befogadó Európa, biztosan nagyon különbözik majd a maitól. Érdekes, hogy épp azok követelik leghangosabban a nők, homoszexuálisok és vallási kisebbségek iránt türelmes Európa megvédést, akik más esetekben minimális tiszteletet sem mutatnak ezek iránt az értékek iránt. S még érdekesebb, hogy főleg azok dobnák oda könnyű kézzel sok évszázad emberi jogi küzdelmének vívmányait, akik a legbüszkébbek a szabad világ nyitottságára, sokszínűségére és biztonságára.

Akik a határokon át özönlő emberekben csak problémát látnak, akik a migránshullámra falon, szögesdróton és rendőrkordonon kívül más választ nem ismernek, az emberség árát lelkiismeretükkel fizetik meg. Fejüket elfordítják, merő önzésből és jóléti populizmusból formálnának jövőt Európának. A feltétel nélküli befogadás híveihez hasonlóan ők sem csak a saját életformájukat veszélyeztetik, hanem valamennyiünkét - az európaiság lényegét: a humánum szellemét árulnák el. A politikává és közéleti attitűddé vált zsigeri önzés készen áll, hogy fasizmusba vagy újpogányságba rántsa Európát.

Volna ugyanakkor egy harmadik lehetőség, mely szerint Európa államai adóbevételeik jelentős részét a jövőben nem önmagukra és polgáraikra költenék, hanem hadseregre, amely képes megvédeni az ártatlanokat, valamint humanitárius segélyre, amelyből a Közel-Keleten és Észak-Afrikában menekülttáborok, vízvezetékek, utak, házak és lakások épülnének mindazoknak, akiknek otthona elveszett. Az emberség ára pénzben is megfizethető volna, ami azt jelentené, hogy Európa lakói rosszabbul élnek majd egy igazságosabb és biztonságosabb világban.

Hiába logikus azonban az európaiak számára, hogy a zsebükbe nyúljanak, hiába nem látszik a fennálló problémára semmilyen más megoldás, a kontinens lakói és politikai szektái hallani sem akarnak arról, hogy jelenlegi életszínvonaluknak akár csak a töredékéről is lemondjanak. Inkább fogadnák be az összes menekültet vagy lövetnének közéjük, inkább vesszen el Európa vagy vesszen el az európaiság - ők görcsösen kapaszkodnak a bevásárlókocsiba. Minden radikalizmus és minden melldöngetés mélyén az emberi tömeg aljas mohósága bűzlik.”