Mi, magyarok magunkért vagyunk felelősek

„Mi, magyarok magunkért vagyunk felelősek, családunkért, hazánkért. Meg kell védenünk őket, meg kell védenünk saját magunkat. Ehhez az első lépés, hogy bevalljuk félelmünket és aggodalmunkat és azt, hogy ennek legyőzéséhez erőre van szükségünk, erős szívre és erős karra. A védelem nemcsak fegyverek és technika kérdése, meglehet azé is és arra ugyanúgy szükségünk van. Ahogyan az ellenségnek most van mire hagyatkoznia, úgy nekünk is legyen! Ez nem teológiai kérdés, hanem rendvédelmi kérdés. Most nem szent iratokat kell néznünk, hanem annak híveit és azok cselekedeteit, és feltenni a kérdést:

Mi kihez és mihez vagyunk hívek? És mi az, ami megtart minket? 

Kívánjuk, hogy országunk megtalálja azt az erőt, amely segítette mindig is a megmaradásban, keresztény hitét és nemzetszeretetét. Képezzünk egységet a megmaradásban. Kívánjuk, hogy országunk vezetői felelősségteljesen, a nemzet és az állampolgárok biztonságát szem előtt tartva gondoskodjanak a belső és a külső biztonságról, így szabadságunk és boldogulásunk feltételeit megtartsák és biztosítsák. Kívánjuk, hogy mi legyünk újra igazi urai saját nemzetünknek és sorsunknak, mutassunk példát Európának, amelyet védtünk vérünkkel királyságunkban évszázadokon keresztül. Kívánjuk, hogy országunk legyen erős, biztonságos, olyan rendet követve, amely sajátosságainkon és hagyományainkon alapszik, nem külső direktívákon. Kívánjuk, hogy az ország vezetői és lakosai is elmondhassák királyaink esküszövegében foglaltakat nagy nyugalommal; »megteendjük mindazt, amit ezen országaink közjavára, dicsőségére és öregbítésére igazságosan megtehetünk.« Kevesebbel beérni, mulasztás, vétek, egymás ellen elkövetett bűn. Abból pedig pont elég volt már eddig.”