Magyar képregényes körkép #2 – Létezik-e a magyar képregény, mint olyan?

„Tekintsünk el a Kingpintől. Vagyis inkább zárjuk ki, mivel a szó szoros értelmében nem magyar képregény. Így mi marad? Véleményem szerint (és ezért nyugodtan lehet utálni) a nagy büdös semmi marad. Nincs olyan magyar képregény, ami igazán heti/havi/negyedéves megjelenéssel bírna. Az Titánembert hagyjuk, az előző cikkben felsorolt füzetek esnek, amikor kész vannak, szóval ők sem relevánsak. Akkor mi marad kérdezem újra? A semmi. Persze vannak újrakiadások, néha egy-egy krimi, vagy éppen szépirodalmi interpretáció, de semmi eredeti. Miért lehet ez? Ami pedig néha kijön az nem egészen jó… finoman fogalmazva. Fő problémaként numero uno: PÉNZ, DELLA, KESS. Nincs rá keret. Mint pl. az EpicLine esetében. Egy ideig megy, jól is indul, érdeklődés is van, de nem hogy profitot nem termel, eltartani sem tudja önmagát. Ez sajnos eléggé szomorú. Az átlag magyar ember még mindig ott tart, hogy a képregény nem más mint a Metropol utolsó oldalán fellelhető Garfield. Pedig sokkal, de sokkal több is lehetne annál. Persze ezért tenni kellene.

A másik szembetűnő dolog, és tényleg nem akarok megsérteni senkit, de úgy látszik, hogy rossz emberek írják a képregényeket. Attól, hogy valaki ügyes rajzoló nem feltétlen lesz jó író. Attól, hogy valaki eldönti, hogy ő most képregényt fog írni, sajnos nem feltétlenül lesz jó is az a képregény. Általában baráti társaságok állnak össze, nem pedig két profi. Rengeteg tehetséges író van, aki tud forgatókönyvet írni. Igen, forgatókönyvet, hiszen kihívás, egy limitált szószámmal bűvészkedni, hogy minden beleférjen, amit ki akarunk szavakkal fejezni. Úgy látom, hogy sajnos ez nem megy. Egy-egy alkotói csoport néha összehoz valami olvashatóbbat, de sajnos általánosságban eléggé sivár a felhozatal. Na de reméljük ez változni fog.”