Fociboldog

„Szerintem meg az van, hogy (ez egy német barátom mondása) tartsuk a labdát laposan. Ami tegnap és csütörtök este történt, az nagy és becsületes küzdelem volt, egy olyan csapattól, ami nem lett sokkal jobb vagy rosszabb (mint ami eddig volt, egy legfeljebb közepes európai labdarúgó válogatott; ezt fogadja el az is, aki eddig nem tudta), hanem képes volt minden erejét összeszedve, az úgynevezett taktikai elképzelést betartva, koncentráltan küzdeni (úgy, ahogy azt egyébként mindig is elvárnánk tőle), sőt néha még egész klassz dolgokat is művelt, és itt hirtelen Kádár Tamás, Nagy Ádám, Guzmics Richárd, Németh Krisztián, vagy Király Gábor neve jut eszembe.

A magyar foci, a modern szórakoztatóipari fenoménnak számító játékkal, a piaci alapon működő labdarúgással semmilyen viszonyban sem lévő, emberi fogyasztásra alig-alig alkalmas, államilag szanaszét dotált és mindeféle célokra felhasznált magyarfoci ettől még rémes, és enyhe understatement, hogy ezer sebből vérzik.

Most azonban egy kicsit, jó, nagyon boldogok lehetünk.”