Akinek van nótája

„Mit fejez ki az ember nótája? Miért az a nótája, ami?

Az embereknek általában több kedves daluk van. Az élethelyzetüktől is függ, hogy éppen melyik a favoritjuk. Felhőtlen mulatozás közepette, egy pár pohár jóféle itallal kísérve előjöhet például huncutabbik énünk, ezzel együtt felszínre bukhatnak pl. pajzán nótáink is. Ha bánat, ne adj’ Isten tragédia ér bennünket, és ez egész lényünket áthatja, akkor egész mást énekelünk, ilyenkor kerülnek elő a magyar népdalkincs kifogyhatatlan tárházából a legkedvesebb hallgató nótáink, például széki lassúink, vagy a méltóságteljes, érzelemgazdag szövegekben dúskáló kalotaszegi hajnalik, keservesek. 

A magyar népzenének sokat emlegetett vonása a »busongás«. Mi lehet ennek az oka?

Nemzetiségre való tekintet nélkül mindenki búsul, akit bánat ér, az ember már csak ilyen teremtmény. Nem mindenkinek van ugyanakkor eszköze rá, hogy a bánatát világba kiáltsa, pedig tudjuk, hogy aki ezt meg tudja tenni, annak egy kicsit megkönnyebbül a lelke. A mi népköltészetünk a századok során komolyan felvértezte magát az élet ezernyi problémájával, várható és váratlanul beköszöntő sorsfordító történésével kapcsolatban. Szerintem nem búslakodunk erősebben vagy többet mint más népek, csak nekünk nagy gazdagságban és egyedülálló változatosságban állnak a rendelkezésünkre a bánat kifejezésére népdalaink.

Leszűrhető a népzenéből valamiféle néplélek?

Azt gondolom, hogy igen. Méghozzá leginkább a népdal, népzene és néptánc hármas egységéből. Sok mindenre következtetni lehet belőlük; tehetségre, fantáziára, eszességre, találékonyságra, empátiára, humorra stb. Ez alapján nyugodt szívvel megállapíthatjuk, hogy a magyar népi kultúra a világon a legnemesebbek közé tartozik.”