Köztársaságiként ma az iszlámhoz pontosan ugyanúgy kell viszonyulni, ahogy a 18-19. századi forradalmárok a katolikus egyházhoz: ha elfogadják a szekuláris államot, az élni és élni hagyni elvét, akkor van helyük a társadalomban és a testvérünknek tekintjük őket, ha viszont teokráciát akarnak ránk kényszeríteni, akkor küzdeni kell ellenük.
„Mi egy olyan világban akarunk élni, ahol megkérdőjelezhetetlen az állam és az egyház szétválasztása, amiben az állam törvényei előbbre valók a vallási szabályoknál, egy olyan országban akarunk élni, ahol megkérdőjelezhetetlen a vallásszabadság, és ahol egyetlen egyház sem szólhat bele olyan emberek életébe, akik nem hívei a tanainak.
Egyszerű.
A zűrzavart két csoport okozza: azok, akik azt hirdetik, hogy felvilágosult emberként kritikátlanul el kell fogadni minden más tradíciót, és azok, akik már egy új vallásháborúba hergelik bele magukat a keresztény Európa és az iszlám között.
Nézzük az első csoportot:
Vannak olyan, magukat balliberálisnak mondó emberek, akik szerint az idegen kultúrákat és tradíciókat el kell fogadni, sőt, alapvetően szeretni kell, és aki nem így tesz, az a fasizmus felé hajlik.
Számukra van egy rossz hír:
Aki kritikátlanul elfogad egy tradíciót, az nem baloldali.
A baloldaliság ennek pont az ellentéte. A köztársaságiak mindig is fel mertek forgatni évezredes, megkövesedett, fojtogató tradíciókat, ha azokat emberellenesnek gondolták (...)
A másik oldalról pedig szembe kell szállni a konzervatív propaganda hazugságaival is, amely azt mondja, hogy a békés és toleráns kereszténység áll szemben az agresszív és kirekesztő iszlámmal.
Ezek a propagandisták egy aprócska tényt elfelejtenek.
Az, hogy a keresztény egyházak ma már nem terrorizálják fölöslegesen az embereket, évszázados küzdelmek eredménye.
Nem azért nem végeznek már ki eretnekeket (amit a protestánsok is űztek), nem azért nem égetnek tudósokat és boszorkánysággal vádolt nőket, nem azért nem szabályozzák az emberek magánéletének minden egyes részletét, nem azért nem ellenőrzik folyamatosan, hogy nem követsz-e el gondolatbűnt, mert ezek ennyire felvilágosult egyházak, hanem mert ezt hosszú és kemény küzdelemben elérték az európai emberek. (...)
Köztársaságiként ma az iszlámhoz pontosan ugyanúgy kell viszonyulni, ahogy a 18-19. századi forradalmárok a katolikus egyházhoz: ha elfogadják a szekuláris államot, az élni és élni hagyni elvét, akkor van helyük a társadalomban és a testvérünknek tekintjük őket, ha viszont teokráciát akarnak ránk kényszeríteni, akkor küzdeni kell ellenük.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Ma reggelre mindenki tudja már, mi történt Magdeburgban.
Mit is jelent manapság az, hogy keresztény Európa? És miért tiltakoznak ez ellen annyian?
Az emberiség szokása, hogy csak a félresiklott forradalmakra emlékezik, a teljes sikert az idő múlásával pusztán adottságnak tekinti; ezért nem vesszük észre, hogy a kereszténység, a történelem legsikeresebb forradalma ma, a vallásosság visszaszorulásakor is meghatározza a világot – állítja Tom Holland angol történész.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Cserbenhagyva érzik magukat a keresztény és ateista menedékkérők. Francesca Rivafinoli írása.
Bryan E. Leib szerint ostobaság az, amit az amerikai nagykövet művel.
Csak egyetlen dolgot kellene megtennie Magyar Péterék egyesületének, ha valóban ajándékozni szeretne a gyermekotthonok lakóinak.
