Iszlám és köztársaság

„Mi egy olyan világban akarunk élni, ahol megkérdőjelezhetetlen az állam és az egyház szétválasztása, amiben az állam törvényei előbbre valók a vallási szabályoknál, egy olyan országban akarunk élni, ahol megkérdőjelezhetetlen a vallásszabadság, és ahol egyetlen egyház sem szólhat bele olyan emberek életébe, akik nem hívei a tanainak.

Egyszerű.

A zűrzavart két csoport okozza: azok, akik azt hirdetik, hogy felvilágosult emberként kritikátlanul el kell fogadni minden más tradíciót, és azok, akik már egy új vallásháborúba hergelik bele magukat a keresztény Európa és az iszlám között.

Nézzük az első csoportot:

Vannak olyan, magukat balliberálisnak mondó emberek, akik szerint az idegen kultúrákat és tradíciókat el kell fogadni, sőt, alapvetően szeretni kell, és aki nem így tesz, az a fasizmus felé hajlik.

Számukra van egy rossz hír:

Aki kritikátlanul elfogad egy tradíciót, az nem baloldali.

A baloldaliság ennek pont az ellentéte. A köztársaságiak mindig is fel mertek forgatni évezredes, megkövesedett, fojtogató tradíciókat, ha azokat emberellenesnek gondolták (...)

A másik oldalról pedig szembe kell szállni a konzervatív propaganda hazugságaival is, amely azt mondja, hogy a békés és toleráns kereszténység áll szemben az agresszív és kirekesztő iszlámmal.

Ezek a propagandisták egy aprócska tényt elfelejtenek.

Az, hogy a keresztény egyházak ma már nem terrorizálják fölöslegesen az embereket, évszázados küzdelmek eredménye.

Nem azért nem végeznek már ki eretnekeket (amit a protestánsok is űztek), nem azért nem égetnek tudósokat és boszorkánysággal vádolt nőket, nem azért nem szabályozzák az emberek magánéletének minden egyes részletét, nem azért nem ellenőrzik folyamatosan, hogy nem követsz-e el gondolatbűnt, mert ezek ennyire felvilágosult egyházak, hanem mert ezt hosszú és kemény küzdelemben elérték az európai emberek. (...)

Köztársaságiként ma az iszlámhoz pontosan ugyanúgy kell viszonyulni, ahogy a 18-19. századi forradalmárok a katolikus egyházhoz: ha elfogadják a szekuláris államot, az élni és élni hagyni elvét, akkor van helyük a társadalomban és a testvérünknek tekintjük őket, ha viszont teokráciát akarnak ránk kényszeríteni, akkor küzdeni kell ellenük.”