Elsőként Mészöly Dezső dolgozta át a Liliomfit, az előadást egy tőle való idézettel fogjuk kezdeni, amelyben megfogalmazza, hogy a színműveket nem azért dolgozzák át, mert csapnivalóak, hanem éppen azért, mert fantasztikusak és kiállják a kor próbáit, tehát örökérvényűek, megújításra érdemesek. Mészöly - nem tudom hány évtizeddel ezelőtt – arra buzdította a jövő nemzedékét, hogy ha a Liliomfival foglalkozik, akkor nyúljon bele, szabja át, hiszen Szigligeti is azért úgy írta meg a végét, ahogy, mert az ő korában csak happy enddel zárulhatott az előadás. Ezért mi bátran belenyúltunk a darabba, és természetesen egyáltalán nem a filmet szeretnénk koppintani, hanem saját magunkat. Nem kell ahhoz a nézőknek a mi egyetemi életünkbe belelátniuk, hogy átérezzék, milyen az, amikor az ember szabadon tud élni, szabadon tud alkotni, ez olyasmi, amit feltehetőleg mindenki megtapasztal az élete során. A próbák kezdetén arról is beszélgettünk a srácokkal, hogy lényegében az a célunk, hogy az előadás végén a nézőknek legyen kedvük velünk maradni. Tehát ha mondjuk csinálnánk egy táncházat, akkor ők azt mondják, itt akarok maradni ezzel a csapattal, és velük táncolni.”