A Göncz-temetés mellé

„Igazából mi sem lenne természetesebb, mint hogy a III. Magyar Köztársaság első elnökét állami külsőségek közepette, díszsírba temessék. Ha ez még ugyanaz a rendszer volna, és amennyiben a kurzus szellemisége nem lenne teljesen idegen Gönczétől, akinek így nemcsak eszméi, de nyughelye is Bibó, Vásárhelyi Miklós, Litván György közelében lesz. Jobb ez így. Csak éppen nyomasztó figyelmeztetés huszonöt évünk kudarcára.

Ugyanakkor lenne mód a felülemelkedésre még így is.

1989-ben egy ifjú szónok tűnt föl Nagy Imréék temetésén. Ma ő az ország miniszterelnöke, egyben szinte teljhatalmú ura. Göncz Árpád politikai híveinek eltökélt ellenfele. Göncz habitusához a megbékélés, a megegyezés közelebb állt, mint a dac. Elnökként társbérletben működött az őt lesittelő állampárt jogutódjának vezetőjével, az ’56-os forradalmat követő megtorlásokban – ilyen vagy olyan – szerepet játszó Horn Gyulával. Göncz emléke Orbán Viktor jelenlétét is elviseli, bár az ő rendszerének legelkötelezettebb hívei történetesen megegyeznek Göncz – jobb- és baloldali – gyalázóival, és amíg ez így marad, addig Orbán gesztusa üres kommunikációs lépés marad.

Lehetne, aki erre figyelmezteti.”