„Mindenkinek stresszes az élete. Miért működik ez másként egy színésznél?
A színész idegrendszerének nagyon pontosan kell működnie. Gyilkost, szerelmest – bármit el kell tudnia játszani. Ehhez egy olyan idegrendszer szükséges, ami képes hatalmas utakat bejárni. Ha egy átlagember összeomlik, a pszichológusok általában gyógyszeres kezelést javasolnak. De ha egy színész rászokik a nyugtatókra, könnyen elképzelhető, hogy utána már nem tud ugyanúgy játszani. Az ő idegrendszerét úgy kell kordában tartani, hogy közben állandóan képesnek kell lennie a nagy kilengésekre. Egy civil embernél sem jó, ha antidepresszánst szed, de az nem rontja le olyan mértékben a munkája minőségét, mint egy színészét. Mondok egy példát: amikor az apám meghalt, én 27 éves voltam. Iszonyú gyors csontrák vitte el, nagyon sokat szenvedett, szörnyű volt az egész. Máté Gábor akkor azt tanácsolta nekem, hogy dolgozzak minél többet, de eszembe ne jusson gyógyszert szedni, mert nem tudok majd játszani. Megpróbáltam megfogadni a tanácsát, rengeteget dolgoztam, és persze borzasztó volt a gyászidőszak, de végigcsináltam anélkül, hogy bármit bevettem volna.
Azt mondod, az volt a visszajelzés a kollégák részéről, hogy nem készítették fel őket ezekre a nehézségekre. Te tudsz valamilyen iránymutatást adni a Színművészetin a tanítványaidnak?