Örök élet, ingyensör

„Ha ennyien készek vagyunk Darth Vaderre szavazni, akkor kire is haragszunk? – tette fel a kérdést nemrég Anatolij Bojko megyei szervezeti elnök az ukrán Darth Vader Blokkjából, és ezzel rá is tapintott az efféle viccpártok alapvető problémájára. A populista szólamokkal operáló, ráadásul többnyire nem is humoros (persze ez szubjektív) viccpártok nem érzik, hogy tevékenységükkel ártanak a demokráciának. A demokratikus intézményekkel szembeni bizalom az elmúlt évtizedekben fokozatosan csökkent, ennek folyományaként alakultak ki a fentebb tárgyalt formációk. Csakhogy a választók nem látják, hogy az intézmények, amelyekben már nem bíznak, részben miattuk lettek olyanok, amilyenek, hiszen szavazatukkal elősegítették ezek megalakulását, működését.

A viccpártok szavazói lényegében saját magukkal küzdenek, a múltban hozott rossz döntéseiket igyekeznek humorral elmismásolni. Ez meglehetősen lusta hozzáállás részükről, hiszen önmaguk aktivizálása helyett olyan alakulatokkal szimpatizálnak, amelyek végső soron azt hirdetik, hogy a demokrácia nem működik. A viccpártok a politika folyamatos kifigurázásával élnek, azon a szférán röhögnek siránkozva, amelynek kialakításából a választópolgárok aktívan kivették a részüket. Így e formációk a választókat kimondatlanul is butának, rossz döntéseket hozó társaságnak tartják. Ezzel a demokrácia alapvetését kérdőjelezik meg: azt, hogy a választók képesek gondolkodni, és eldönteni, mi számukra a legjobb.

Egyesek szerint a humorista politikusok és a viccpártok pozitívumai közé tartozik, hogy ők legalább őszinték, míg valódi politikusaink hazudnak nekünk. De valójában ezzel is csak a bizonytalanságot növelik, hiszen egy viccpártnál még annyira sem lehet megsaccolni, mit tenne hatalomra kerülése esetén, mint »normál« pártjaink esetében. Egy-egy viccpárti ígéret elsőre jól hangzik ugyan (Örök élet! Ingyensör!), de ezek biztosan nem teljesíthetők. Hosszabb távon pedig a közélet »komolytalanításának« kiszámíthatatlanok a hatásai.”