Éber szunyókálás lidércnyomással

„Ha otthonunkban akad egy csöndes sarok, ahol elgondolkodhatunk a világ mostani folyásán, vagy inkább tajtékzásán, és gondolatainkat el akarjuk csitítani, akkor a régiek szerint ajánlatos számolni. A számok rakosgatása gépies dolog, elzsongítja az agyat. A szürkeállományt akár aludni is küldhetjük. Míg föl nem riadunk. Vagy el nem bóbiskolunk. A könnyű szunyókálás gyakran álmot vetít a tudatunkba: például látjuk a Bécstől Bangladesig, Malajziáig érő gyalogos meneteket, és a számolás eredményét. Ha napjában nyolc-tízezernyi vándor érkezik, akkor az egy hónap alatt háromszázezer, negyedév alatt egymillió, esztendőnként négymillió. És árad a tömeg Afrikából is, különösen amióta az USA nagylelkűen elhárította útjából a Kadhafi-féle Líbia nevű akadályt meg Tunéziát. Ugyanő noszogatja is a resteket az Iszlám Állam nevű alkotása által.

Okkal jönnek a volt gyarmatlakók, hiszen évszázadokon keresztül Nyugat-Európa mai gazdag országai szipolyozták őket. A saját javaikat kérik vissza. Jogos örökségüket, hiszen eljött az idő: úgy mondták nekik, hogy Európa halott. Biológiailag is, eszmeileg is, mivel sem szaporodni nem képes, sem hinni, sem gondolkodni. Olyan egyéneket választott vezetőinek, akik a sírját ássák. A gyalogság fölött és mellett méregdrága taxikon, repülőkön cikázik a tisztikar: ellenőrzi, hogy rendben mennek-e a dolgok. Rendben mennek, mert pár ezren ugyan tengerbe fúltak, vagy végeztek velük mérges állatok, szennyes vizek és ezerféle megpróbáltatások sokasága, de ilyen méretű hadműveletben mindig van káló – nem is kevés… Akik, úgymond, odavesztek, azok győztesek: már mind boldogan élvezik a hurik mézes csókját a paradicsomban… A menetelők is boldogok, hiszen kiválasztottak: új birodalmat fognak alapítani, Eurábiát. Csupa muzulmánnal, óriási mecsetekkel, tömérdek pénzzel. Az éjjel-nappali kocsmák helyén reggeltől reggelig ezeregyéjszaka lesz.”