Nahát: a belgák elkaszálnák az Ukrajnának adandó gigahitelt, és ezt nyíltan ki is mondták

Bart De Wever belga miniszterelnök közölte „mindent megtesz, ami csak hatalmában áll”, hogy megakadályozza az EU által Ukrajnának nyújtott új hitelt.

Úgy vélem, ideje felszámolni azt a történelmi deficitet, amivel a mindenkori magyar állam a földműveseknek tartozik a családi gazdaságok, kis- és középbirtokok kialakítása terén.
„Súlyos indulatokkal terhelt vita bontakozott ki a parlamentben a Földet a gazdáknak program állami földterületek értékesítésére vonatkozó kormányzati döntése kapcsán.
(…)
Vajon a termőföld nem akkor válik igazán demográfiai tényezővé, ha azt a földműves nem csupán haszonbérben, meghatározott ideig művelheti, hanem ha tulajdonaként, a családi továbbörökítés reményével? Az sem nyomós érv, hogy az állam elesik a haszonbérből származó éves bevételtől. Nagy baj lenne, ha egy ország költségvetésében problémát jelentene a mostani, haszonbérből befolyó, nagyjából évi félmilliárd forint kiesés! Ezen túlmenően ne feledjük azt sem, hogy az új földforgalmi törvény egyes rendelkezései miatt – a külföldiek és a jogi személyek termőföldtulajdon-szerzési tiltása okán – kötelezettségszegési eljárás folyik hazánk ellen az EU-ban, amelynek várható eredménye – szakmai szempontból – nem tűnik biztatónak számunkra. Vajon nem lesz-e jobb helye a most még állami tulajdonú termőföldeknek magyar földművesek, mint később külföldiek kezében? Gondolom, a válasz a magyar föld megmaradásáért valóban aggódók számára nem lehet kétséges.
Azt állítják az ellenzők, hogy az államot nem kényszeríthetné senki a tulajdonában lévő termőföld külföldiek részére történő eladására. Ez igaz, de vannak olyan hatalomra törekvő pártok, amelyek önként tennék meg ezt a lépést. A földművelésből élőkről ez már nehezebben képzelhető el, annál is inkább, mert kétharmados törvény biztosítja ilyen esetekre az állam elővásárlási jogát. Az ellenzők szerint mindennek dacára mégis jobb lenne, ha a földművesek továbbra is csak haszonbérben használhatnák az állami termőföldet. Tény, hogy az elmúlt években a haszonbérbeadások rendre temérdek indulatot, vádaskodást váltottak ki az ellenzékből. Mintha erre is utalt volna Lázár János elhíresült gondolatsorának egy része: »Kell ez nekünk?« Úgy vélem, ideje felszámolni azt a történelmi deficitet, amivel a mindenkori magyar állam a földműveseknek tartozik a családi gazdaságok, kis- és középbirtokok kialakítása terén. Egyben ideje felszámolni azt a politikai csatározási színteret, amit az állami földek haszonbérlete jelent. Az államot semmilyen kár nem éri a mostani földértékesítésből, az állampolgárok pedig jól járnak, ha felelős magyar földművesek tulajdonába kerülnek az állami szántók, legelők.”