Állami földárverés ellenzéki habveréssel

„Súlyos indulatokkal terhelt vita bontakozott ki a parlamentben a Földet a gazdáknak program állami földterületek értékesítésére vonatkozó kormányzati döntése kapcsán.

(…)

Vajon a termőföld nem akkor válik igazán demográfiai tényezővé, ha azt a földműves nem csupán haszonbérben, meghatározott ideig művelheti, hanem ha tulajdonaként, a családi tovább­örökítés reményével? Az sem nyomós érv, hogy az állam elesik a haszonbérből származó éves bevételtől. Nagy baj lenne, ha egy ország költségvetésében problémát jelentene a mostani, haszonbérből befolyó, nagyjából évi félmilliárd forint kiesés! Ezen túlmenően ne feledjük azt sem, hogy az új földforgalmi törvény egyes rendelkezései miatt – a külföldiek és a jogi személyek termőföldtulajdon-szerzési tiltása okán – kötelezettségszegési eljárás folyik hazánk ellen az EU-ban, amelynek várható eredménye – szakmai szempontból – nem tűnik biztatónak számunkra. Vajon nem lesz-e jobb helye a most még állami tulajdonú termőföldeknek magyar földművesek, mint később külföldiek kezében? Gondolom, a válasz a magyar föld megmaradásáért valóban aggódók számára nem lehet kétséges.

Azt állítják az ellenzők, hogy az államot nem kényszeríthetné senki a tulajdonában lévő termőföld külföldiek részére történő eladására. Ez igaz, de vannak olyan hatalomra törekvő pártok, amelyek önként tennék meg ezt a lépést. A földművelésből élőkről ez már nehezebben képzelhető el, annál is inkább, mert kétharmados törvény biztosítja ilyen esetekre az állam elővásárlási jogát. Az ellenzők szerint mindennek dacára mégis jobb lenne, ha a földművesek továbbra is csak haszonbérben használhatnák az állami termőföldet. Tény, hogy az elmúlt években a haszonbérbeadások rendre temérdek indulatot, vádaskodást váltottak ki az ellenzékből. Mintha erre is utalt volna Lázár János elhíresült gondolatsorának egy része: »Kell ez nekünk?« Úgy vélem, ideje felszámolni azt a történelmi deficitet, amivel a mindenkori magyar állam a földműveseknek tartozik a családi gazdaságok, kis- és középbirtokok kialakítása terén. Egyben ideje felszámolni azt a politikai csatározási színteret, amit az állami földek haszonbérlete jelent. Az államot semmilyen kár nem éri a mostani földértékesítésből, az állampolgárok pedig jól járnak, ha felelős magyar földművesek tulajdonába kerülnek az állami szántók, legelők.”