Lobenwein Norbert – „A szó veszélyes fegyver…”

Nevesíteni nem fogom, de fejben megpróbáltam felidézni azokat a művészeket, akik bármi okból a közéleti hírek között is felbukkantak az utóbbi időben.

A koktélpartik és small-talkok sorozata „nem az ő világa”, a film sikere mégis lehetőség az érdemi beszédre az ember teljes lemeztelenedéséről, a holokausztban megszerzett tudásról.
„Röhrig Géza jelenléte folyamatos visszavonulás már azelőtt is, hogy az utolsó felolvasás előtt lesétálna a színpadról, átengedve a terepet a verseknek, amelyek a traumák tapasztalatain keresztül mégiscsak az ember istenképmás voltát mutatják fel, mint egészen soha fel nem számolható viszonyt: mindig lesz valami, ami Istenre mutat bennünk. A költészet az, amikor ez megmutatkozik a brutálisan nyers, szinte megmunkálatlannak ható szövegek váratlan erejű zárlataiban.