„Azt írja, újra van igény a Sztálin-kultuszra. Ön szerint mi lehet az oka, hogy Sztálin újra népszerű a fiatalok körben, ráadásul éppen most, amikor Oroszországot ismét egy olyan vezető irányítja, aki erős személyi kultuszt épített maga köré? Mi mozgatja a szovjet nosztalgiát?
Úgy gondolom, hogy nincs más tapasztalatunk, tudásunk a történelemből. Minden más kísérlet arra, hogy új életet kezdjünk, kudarcba fulladt, és minden alkalommal újra Sztálint vesszük elő. Van több tucatnyi Sztálin-múzeumunk és több száz könyvünk Sztálinról, ezt ismerjük tehát. Viszont a szabadság ismeretlen fogalom számunkra. Az orosz nép soha sem élt szabadon. Minden az erőszakra épül és azt is tartja karban. Itt van például Putyin: ő is egyfajta Sztálin, csak kicsiben. Bármennyire is nevetséges, mégis úgy tűnik, az egész világ rémülten néz minket. Beszélgetni a harmadik világháborúról mára teljesen normális dolog. A barátaim jelenleg arról olvasnak, hogyan lopakodott be a fasizmus a harmincas években Németországba és hogyan a leninizmus és a bolsevizmus Oroszországba. A kettő igencsak hasonlít egymásra. Jelenleg a nép, amelyik még mindig a mítoszokban él, a demokráciát már nem demokráciának, hanem dermokráciának hívja. (a dermokrácia az orosz ellenzéki újságírásban a népellenes kormány szinonimája, szitokszava – a szerk.)
2015 májusában Varsóban arról beszélt, hogy amikor Putyin elkezdte azoknak az embereknek a nyelvét beszélni, akik csalódtak a Szovjetunió felbomlása óta eltelt 20 évben, az emberek elkezdték meghallani a hangját, és inkább a múltat választották a jövő helyett. Generációknak kell kihalnia ahhoz, hogy a nép ismét a jövő felé forduljon?