Budapesti gyors

„Megérkezett Varsóba a budapesti gyors. A lengyel választást nagy fölénnyel nyerte meg a Jog és Igazságosság (PiS) pártja. Brüsszelben aggódva figyelik a lengyelországi fejleményeket, hiszen létrejöhet a Budapest-Pozsony-Varsó-tengely, amely már elég jelentős erő ahhoz, hogy megakadályozza az Európai Unió nagyobb integrációra irányuló törekvéseit. S akkor még nem is szóltunk a britek és az EU rendezetlen viszonyáról, London is nagyobb szuverenitást követel, különben elszakadhat az Uniótól. Úgy tűnik, egyre nagyobb bajba kerül a mi közös Európánk.

Orbán Viktor miniszterelnök dörzsölheti a tenyerét, hiszen a PiS kormányzási stílusa – amint ezt 2005-2007 között láthattuk – nagyon is hasonlít a Fideszéhez. A nemzeti-konzervatív-keresztény értékek képviseletét tartja szem előtt, miközben magatartása nincs mindig összhangban Ferenc pápa tanításával, aki a családszinódus zárásakor is azt hangoztatta, az a legfontosabb, hogy a felebaráti szeretet krisztusi üzenetét közvetítsék az embereknek.

Korai lenne azonban azt a következtetést levonni a lengyel választás kapcsán, hogy ezentúl minden korábbinál szorosabb kapocs köti majd össze Magyarországot és Lengyelországot. Attól még, hogy a PiS szavazói lelkesen tapsoltak a magyar kormány migráns politikájához, az unortodox gazdaságpolitikához, a magyarok »szabadságharcához«, vagy ahhoz, hogy Budapest előszeretettel mondogat oda Brüsszelnek, még nem biztos a keresztény-konzervatív erők összefogása. Rendkívül kényes kérdés ugyanis az Oroszországhoz fűződő viszony. Ugyan Orbán Viktor már az év elején találkozni kívánt Jaroslaw Kaczyńskivel, a PiS elnökével, utóbbi elutasította ezt. Mint februárban fogalmazott, bár inspirációt jelent számukra a magyar miniszterelnök politikája, »megbocsáthatatlan« hibát követett el azzal, hogy közeledett Vlagyimir Putyinhoz. S nem csak ő, a PiS más politikusai is úgy nyilatkoztak; a lengyel Newsweek egyik cikke ezért akkor azzal a címmel jelent meg, hogy a PiS már nem szereti Orbánt.”