Kirívó durvaság és igaztalanság – megjegyzések Bayer Zsolt minapi anyázós írásához

Mielőtt napirendre térnénk Bayer Zsolt, még az ő életművéből is kirívóan durva írása fölött – amit a Mandiner is szemlézett –, engedtessék meg néhány érvet írnom, miért is kontraproduktív ez a hangvétel.

Az írónak már a címben sincs igaza, mert miért lennének a menekültek vagy migránsok anyukái kurvák? Nyilván nem azok. A továbbiakat viszont mind a megszólítottak, mind az olvasók ennek az igaztalanságnak a szellemében olvassák. (Illetve, a megszólítottak valszeg nem is olvassák tovább. Nem csupán azért, mert az ember egy ilyen hangú, rá vonatkozó írást nem olvas el, hanem mert a továbbiakban biztosra veszi: aki már az első mondatában ilyen cefetül hazudik, az a továbbiakban ezt csak fokozni fogja. Slussz.)

Ráadásul, sejtésükben igazuk is van, mert az elkövetkező kitételek („teveszaros”, ismételten „a kurva anyátokba”, „ki a fasz” stb.) tényleg egyre durvábban igaztalanok, mármint a szavak szintjén biztosan igaztalanok. Nem „a fasz” hívta ide őket, nem „teveszaros” a sivatag, legalábbis nem jobban, mint amennyire gólyafosos a Hortobágy vagy a nagyvázsonyi szolgáltatóház teteje, ahol a kisgólyák repülni tanulnak. Értsük meg, hogy az igaztalan elemekből összerakott iromány nem lehet igaz! Ha pedig ráadásul sértő is, akkor eleve, ő maga emel gátat a megértés elé – sértődésből rakva. Persze, mondhatni, hogy a kívülálló, a tárgyilagos olvasó ettől még értékelheti a művet. Tévedés! Egy ilyen írást igen kevesen olvasnak kívülállóként: vagy egyetértve olvassák, lélekben együtt ordítanak a szerzővel vagy eleve, az alapgondolatot jószerével meg sem gondolva, elítélik a böszme hangot. Ahogyan elítéltük „a böszme”, azaz Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének hangvételét, nemde, Bayer úr?

Pákozdi Imre