A világvégéhez lehet optimistán és pesszimistán is állni

„Hogy talált rá a sci-fire?

O.N.: Kezdetben olvasói kedvtelés volt, tizenévesen rengeteget olvastam, főleg sci-fit. Az irodalom kreatív oldalához pedig az vezetett, hogy újságírást tanultam, de ’68 után, mikor bekövetkezett a normalizáció, már kicsit kellemetlenebb volt. Akkoriban indult odahaza a nagy sci-fi mozgalom, és én akkor szálltam be, így született az első gyűjteményem is, aminek a magyar címe Kifordított tojások lenne.

A Husák-éra megengedőbb volt a sci-fivel szemben? Le tudtak írni olyasmit, amit más műfajon belül nem lehetett volna?

O.N.: Persze, a sci-fi nagyon allegorikus dolog, aki tudott olvasni a sorok között, annak sok aktuálpolitikai utalás érthető volt. Viszont a hivatalok nagyon nem szerették a mozgalmat, és ha kimutatásokat néznénk, azt látnánk, hogy annakidején évente 10 könyv jött ki. Csak mondom, hogy ez odahaza ma évente ötszáznál tart.

A csehek szívesen olvasnak sci-fit?

O.N.: Ezt nehéz így megmondani, eléggé olvasó-specifikus zsáner, sok múlik az olvasón, hogy érdekli-e, vagy sem. Viszont én úgy tapasztalom, hogy igen, nagy az érdeklődés iránta. Viszont a fantasynek nagyobb a tábora. Sci-finek mágiája hiányzik a mai világból.Az, hogy valami kütyü működésbe lép, ez az okostelefonok világában már aligha lep meg valakit is. Ettől persze a sci-fi írónak szüksége van a technikai tudás egy bizonyos szintjére. De az olvasókból már így is egyre jobban kiveszik a meglepődés, a csodálat momentuma. Míg az előbb említett fantasyben a varázslat, poétika, romantika nagyobb mozgástérrel rendelkezik, a sci-fi látszólag szárazabb műfaj.”