„Mikor gyerekkoromban ellátogatott az épületünkbe, a negyedik emeleti ablakon lógtunk ki testvéreimmel, hogy egy pillanatra láthassuk ahogyan belép a kapun. Később szorgalmasan korzóztunk a lift előtt amíg el nem hessegettek minket, hátha összefutunk vele. Vicces volt, kedves volt, emberi. Gyermek szemmel is felkeltette érdeklődésünket. Felnőtt fejjel tudom, nemigen lesz még egy hozzá hasonló integratív politikai egyéniség. Göncz Árpád egyszeri és megismételhetetlen jelensége volt a rendszerváltás utáni magyar politikának. A 90-es évek minden idealizmusát magába foglalta. Komolyan vette Magyarország szolgálatát, de saját magát sosem vette túl komolyan. Nyugodjon békében!”
*
A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa.