Hibás termék, most csak tizenkétezer

„A játékban ugyanis annak ellenére sincs igazi oktatómód, hogy egy halom dolog lett megint a szükségesnél sokkal, sokkal bonyolultabb.

Például a karakterfejlődés, vagyis azok a képességek összessége, amelyeket a hős az egyes szintlépésekkor választhat, megint valami olyan rendszer alapján készült, ami a fejlesztők terveiben elképesztően ötletesnek tűnt, de egyszerű játékosként túl sok időt kéne eltöltenem azzal, hogy rájöjjek, mit is akart mondani a költő. Szintek vannak, meg feltételek, és valami fura logika, hogy melyik hősnek pont melyik szintek milyen feltételekkel érhetőek el – na ez a mikromenedzsmentnek már egy olyan szintje, ami a korábbi játékokban is megvolt ugyan, de most egy rosszul tervezett felületnek köszönhetően valami sátáni gonoszságnak tűnik az egész. Ráadásul ha az ember rá is érez a rendszer lényegére, elkezdi tök ugyanazokat a karaktereket felépíteni, mert kiderül, mi az, ami pozitívan hat az esélyeinkre, és mi az, ami csak a helyet foglalja. Oké, hogy sosem a Heroes volt a szerepjátékok csúcsa, de ez inkább azt mutatja, hogy a készítőknek nem volt néhány jó ötletük arra, hogy mivel lehet feldobni a játékot, mi az, amire az ember azt mondja, hogy hm, kipróbálom, hátha jobb ez, mint hogy sokat tudok lépni egy körben.

A harc (AAMSNJHÉMEIAC: a térképen lévő ellenséges egységek, vadállatok és várak közelébe lépve egy csatamezőre kerülünk, ahol a mi egységeink körökre osztott csatában megharcolnak az ellenséggel) is inkább furcsa lett. Oké, elismerem, hogy azért 16 évvel a csúcs után tök jó lenne valami okosított rendszert odarakni, de hát istenem, a sakk meg a gó sem változott sokat az elmúlt pár ezer évben, szóval nem kell attól félni, hogy valami olyat használunk, ami már azelőtt is jó volt, hogy nekünk megtetszett. Most például a hátbaszúrás-oldalba támadás az újdonság, ami elsőre jól hangzik, aztán mikor rájövünk, hogy így az egyetlen értelmes taktikát alkották meg a programozók, és az egységek kétségbeesetten tömörülnek, vagy épp táncolnak egymás körül, hát, az sem vidám. Inkább a tereptárgyakkal kellett volna kezdeni valamit, szintén 16 éve kerülgetjük ugyanazokat az egy sziklát vagy fát. Már az is jobb lenne, ha több lenne belőle, így nem csak a képernyő széle zavarna bele a hátbatámadós taktikába.”