A kézfogás ideje

„Miközben tehát a balliberális oldal már komplett elemzéseket készít arról, miként romlottak meg a kapcsolataink a térség országai­val, ezt megcáfolni látszik, hogy kezdenek összekapaszkodni egy közös cél érdekében azok a közép-európai államok, amelyek tenni akarnak valamit a schengeni határok védelméért. Az említett ellenzéki politikai csoportot azonban nem úgy ismerjük, hogy végül a kákán ne találnák meg a csomót. Természetesen most is – mint mindig, amikor már elfogytak a tarsolyukból a gyakorlati érvek –  elkezdődött a jogászkodás. Azt forszírozzák, vajon milyen jogi felhatalmazás alapján jönnek hozzánk idegen országok rendvédelmi egységei. A jogszabályok szerint ugyanis parlamenti felhatalmazás kell ahhoz, hogy külföldi katonák vagy rendőrök magyarországi határrendészeti feladatokat lássanak el. Ebben történetesen igazuk van, úgy is mondhatjuk: fején találták a szöget. És ezzel a hivatásos kétkedők egyben ki is jelölték az ellenzéki oldal új feladatait. Az egyik például az lesz, hogy a határ védelme érdekében a parlamentben majd megszavazzanak egy olyan javaslatot, amely megerősíti ezt a példátlan, határokon és nemzeteken átnyúló összefogást. Reméljük, végre lehetősége lesz az ellenzéknek arra, hogy bebizonyítsa, az ország védelmének érdekében képes félretenni a kicsinyes politikai érdekeit. A visegrádi négyek együttműködése láttán ugyanis a kétkedés és a gáncsoskodás helyett most teljesen másnak jött el az ideje. A kézfogásé.”