„Huszonnyolc évesen olyan művészek mellett zsűrizel, mint Sebestyén Márta, vagy Sebő Ferenc. Mennyire érezted magad méltónak erre a feladatra?
Már a Fölszállott a páva második évadjára is felkértek, de akkor nemet mondtam, mert érdemtelennek tartottam magam rá. Aztán amikor a Gyerekpávával megtaláltak, úgy voltam vele, hogy ha így gondolják, akkor biztosan van létjogosultságom ebben a szerepben. Mellettem nyilvánvalóan nem a szakma lobbizott, hiszen a lefektetett fekete-fehér szabályok mást diktálnának. Az én felkérésem a laikus közönségnek szól; hogy léteznek fiatalok is, akik a népzenei kultúrára nem úgy néznek, mint amit múzeumba kell zárni, hanem az életük része. A Fölszállott a Páva első évadában versenyzőként azt mondtam: »Ez a műfaj nem vitrinbe való«. Ez a mondat végül hozzámtapadt, és szerintem ennek köszönhetem, hogy ilyen helyzetben találom most magam. Elsőre persze jogos lehet a kérdés, hogy mit keresek ebben a társaságban, de ez talán arra is rávilágít, hogy nemcsak a levéltárból elindulva a film-adatbázison keresztül lehet a népművészetet művelni, hanem benne élni fiatalként, és élvezni is.