„A magyar miniszterelnök most már nem a saját országát akarja védelmezni, hanem egész Európát, amely szerinte tele van teszetosza, felkészületlen és gyanútlan politikusokkal. Ha azt a beszédét, amely egy tegnapi »keresztény« konferencián elhangzott, az ember türelmesen végigolvassa, kénytelen azt gondolni, hogy a szónok sajnos valóban úgy gondolja, hogy ő, a kerítésépítő szab új irányt az európai politikai gondolkodásnak.
Új irány azonban nincs, valójában csak a tőle régóta ismert unióellenes lázítás új sztaniolja az, amit produkált, semmi más. Amikor azt mondja, hogy a migránsok miatt – akik bő félmillióan lehetnek most a több mint 500 milliós európai unióban – a nemzetállami lét sodródik végveszélybe, egyrészt apokaliptikus hazudozásba bocsátkozik, másrészt csak új formában adja elő unalomig ismert ellenérzéseit a nemzeti szuverenitást értelemszerűen korlátozó unióval szemben.
És a kereszténység nevében nem átall arra a Robert Schumanra, a múlt század egyik legjelesebb francia politikusára hivatkozni, aki atyja volt a hajdani közös piacnak, az addig mindent felülíró nemzeti szuverenitás részleges föladásának, egy valóban »kozmopolita közösségnek«, melyben feloldódnak az évszázados nemzeti ellentétek.”