„Míg más nemzedékeknél volt egyfajta egészséges rivalizálás, egymás közötti zrikálás, addig az 1980 után született lírikusoknál úgy tűnik, ez nincs, sőt, mintha a generációs tudat mellett ott lenne egy szakszervezeti attitűd is, egymás promózása…
Szakszervezeti attitűdről szerintem semmiképp nem beszélhetünk. Lazábban vagy szorosabban szerveződő költői csoportosulások azonban léteznek, ezek tagolják ma is, mint mindig, az irodalmi teret. Bizonyára az internetes folyóiratok, fórumok és blogok is szerepet játszanak abban, hogy az utóbbi évtizedben erősödött az irodalom közösségi (mediális) jellege, és nem kizárólag folyóiratok köré szerveződő csoportok jönnek létre. Ami az egészséges rivalizálást illeti, a zrikálás lehetőségétől szerintem az a politikai és közéleti kultúra fosztotta meg a fiatal generációkat, ami az ország totális kettészakításáért is felelős. Itt már minden élesben megy.
Miért jöttek létre az irodalmon belül is »párhuzamos társadalmak«, gyakorlatilag a harmincöt év alattiaknak alig van kapcsolata az idősebb korosztályokkal, és szinte nincs is átjárás, ugyanígy »intézményi« szinteken sem…