„Mit jelent, amikor az ember bent ül a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) rendes ülésén, és megválasztják a testület elnökévé?
Mindenekelőtt azt kell elmondanom, hogy váratlanul, meglepetésszerűen ért a megválasztás, nem készültem rá, olyannyira nem, hogy a kétnapos ülésnek megfelelően csak két váltás ruhát hoztam magammal. De nyilvánvaló, ha belegondol bárki, azt megtiszteltetésként kell venni, ha a püspöktársai bizalmat szavaznak neki. Miután ezt a bizalmat éreztem a szavazásban, örömmel és készséggel mondtam igent. Egy pluszszolgálat, egy pluszfeladat, de igyekszem megfelelni a kihívásnak. (...)
Az állam és az egyház viszonyát hogyan látja püspök úr eddigi tapasztalatai alapján?
Ha visszagondolok nyolcéves titkárságom idejére, akkor azt kell mondanom, hogy volt meleg is meg hideg is, de összességében úgy látom, napjainkban sokkal kiegyensúlyozottabb, ugyanakkor nagyon formálódó helyzet van. Mindig is lesznek vitás kérdések, hiszen ahol két ember van, ott sem tudnak feltétlenül egyformán gondolkodni. Nem is hiszem, hogy kell, hiszen ez megtermékenyítő lehet a másik ember gondolkodására. És különösen akkor, ha intézményrendszereket kell fönntartania egy kormánynak, egy egész ország igazgatásában kell gondolkodni, ebből szükségszerűen támadnak esetleg nézeteltérések is, de a szándék, amit megtapasztaltam az elmúlt időszakban és az elmúlt öt évben, az nagyon pozitív. Bízom benne, hogy az elkövetkező években még inkább meg fogok tudni győződni erről. (...)
Püspök úr, hogyan írható le a megválasztásával kialakult helyzet? Megismétlődik az, ami megtörtént Paskai László bíboros idejében is, amikor Seregély István lett a püspöki konferencia elnöke…
Talán az olvasók számára is evidens, hogy minden püspök az egyházmegyéjében önálló, teljes felelősséggel rendelkezik. Tehát a püspöki konferencia elnöke nem főnöke egyik püspöknek sem. Mindenki egyéni felelősséget hordoz, minden egyházmegye önálló. A püspöki konferencia azért lett kigondolva a II. vatikáni zsinaton – illetve a mi esetünkben már korábban is működött –, hogy egy adott területen működő püspökök munkáját segítse. Közös elhatározásokat, közös utakat jelöljenek meg maguk számára a főpásztorok, ami hatékonyabbá teszi az evangelizációt. Az mindenki számára evidens, számomra is, hogy Erdő Péter bíboros úr Magyarországon a legmagasabb rangú főpap, bíborosi mivoltánál fogva. Ő ugyanazzal a felelősséggel vezeti az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyét, mint bármely más püspök a saját egyházmegyéjét az országban. Ugyanakkor ez nem lehet akadálya annak, hogy együtt is tudjunk dolgozni, és közösen tudjunk küzdeni olyan célokért, amelyek a Magyar Katolikus Egyház életét erősítik, fejlesztik, még hitelesebbé teszik hazánkban a nem hívő világ előtt is.”
