„Kevés olyan közösséget látok Magyarországon, ami ennyire élő és sokszínű, amiben ennyire elfogadóak és barátiak az események, ahol az ellenfelekből sem lesznek ellenségek, és ahol a verseny úgy marad meg végig versenynek, hogy nem követi mocskolódás vagy kommentcunami. Engem mindössze egyszer kértek számon a zsűri döntése miatt, egy nyilvánvalóan kimagasló szöveg+előadás kombót követően.
A slam poetry ebben a pillanatban számomra inkább az elképesztő közösségteremtő képessége miatt fantasztikus jelenség, a művészet még ráér (azért ér rá, mert ez egy nyílt verseny, bárki elindulhat, Wimbledonban is csak a második héten történik valami, itt az október 25-i döntőben fog, de néhány fellépőn látszott, hogy komolyan veszi a versenyt).
A slam poetry arra is képes, hogy megvalósítsa Orbán Viktor álmát, ha már Semjén Zsoltnak nem sikerült: a nyelv, a költészet, a kimondás és a slammertársak valóban összerakják a szétszabdalt Magyarországot, mert a Felvidék, Erdély és a Vajdaság ugyanolyan komolyan reprezentálta magát, mint Miskolc vagy Pécs. Ez sokak számára talán banális ügy, de ha kiemeljük, hogy egy slamversenyen decentralizálhatják Magyarországot, akkor ezért plusz normatív támogatás járhatna, mert csak akkor lesz jobb hely az ország, ha ezt a Budapest-központúságot (kulturális vagy közéleti értelemben, mindegy) valahogy leépíthetjük.”