A menedék: jog

„Magyarország nem is kíván biztonságos ország lenni az üldözöttek számára. Vagyis a külföldi és nemzetközi bírósági döntések, miközben látszólag elmarasztalják és joggyakorlatának megváltoztatására sarkallják a kormányzatot, gyakorlatilag azt üzenik számára, hogy hatásosan tevékenykedik a menekülőkkel szemben. (...)

Magyarország körbekerítésével természetesen elérhető, hogy ne fokozódjon a táborokban a zsúfoltság. Sőt, a fogva tartottak gyorsított eljárásban történő kiutasításával a jogi eljárások teljes mellőzésével az is elérhető, hogy Magyarországon alig legyenek menekültek. A határok teljes lezárása gyakorlatilag lehetetlenné teheti, hogy a polgárháború vagy terrorizmus elől menekülők menedékkérelmet nyújtsanak be, amihez egyébként joguk lenne. Akik pedig eljutottak a menedékkérelem benyújtásáig, olyan eljárásban részesülnek, aminek egyetlen célja, hogy néhány nap alatt készüljön egy pecsétes papír a kérelem elutasításáról, ami legenyhébb esetben a kérelmező kiutasításával jár. Az új szabályok ellentétesek a tisztességes eljárás elvével, az anyanyelv használatának jogával, a hatékony jogorvoslat jogával, tulajdonképpen minden eljárási alapelvvel. Az új törvények nem egyeztethetők össze az emberi jogi egyezményekkel, de még a magyar alaptörvénnyel sem.

Az állami intézmények, ha akarnának, jelenleg is tudnának emberi körülményeket és tisztességes, humánus eljárást biztosítani a menekültek részére. A megalázó és gyűlöletkeltő plakátkampány és a menekültekkel való bánásmód fényében joggal feltételezhető azonban, hogy a kormányzat – meglovagolva a társadalom egy részében meglévő idegenellenességet – szándékosan teremt olyan helyzetet, amely kivívja Európa humánusabb énjének ellenszenvét. Amit tesz, arra sem a nehezen prognosztizálható migrációs folyamatok, sem a jogi normák nem adnak felmentést.”