„A klasszikus »libsi« kifejezéshez kötődő, az SZDSZ pusztulásában kulcsszerepet játszó elképzelések a balszárnynak köszönhetők. Az ő termékük volt a tolerancica, ami leglátványosabban abban a szlogenben fejezhető ki, hogy Az Idegen Szép. A társadalompolitikai tagozat multikultis, nyitottársadalmas, jajdecuki-máskultúrás jövőképére brutálisan rácáfolt az élet. Magyarországon a cigánybűnözés, Nyugat-Európában a muszlim és másféle bevándorlók hogyismongyamcsak nehezen tolerálható viselkedése mutatott rá: az odáig oké, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt, de itt bizonyos illetők ezt nem tudják. És ártanak nekünk. Mert ők bezzeg nem toleránsak velünk szemben, és nem tudnak együtt örülni a mi sikereinknek.
Nincs nekik SZDSZ-ük.
Ezt a balfogást, amiről Tony Blair is csak távoztában bökkentette oda, »a multikulturalizmus egy tévedés«, nem lesz egyszerű jóvátenni. Ennek újrafogalmazásához - bár a feladat papíron nem is bonyolult - egy magyar Pim Fortuyn kellene, vagy egy Sarkozy. Valaki, aki maga is kisebbséghez tartozik, de egy icipicit bonyolultabban látja a világot annál, hogy minden más kisebbséget országos cimboraként fessen le, alanyi jogon. Pim Fortuyn felismerte, hogy az ő másokat nem bántó kisebbségét, a homoszexuálisokat nem a többség fenyegeti aktívan, hanem egy másik, agresszív kisebbség. Ahogy Theo van Goghot sem a felháborodott, kritikát és gúnyt nem tűrő hollandok gyilkolták meg. Hanem fundamentalista muszlimok, egy jajdecuki-egzotikus kisebbség, akik valami ezoterikus, középkori faszság, az úgynevezett »vallás« alapján ezt igazolhatónak találták. Ezek a primitív, elmaradott majmok konkrétan megöltek egy embert, mert az ő szubkultúrájuk szerint Istennek az bejön. Na itt kell kimondani kereken, hogy asszimilálódsz, köcsög, és elfogadod, hogy mások máshogy élnek, vagy takarodsz máshova. Gályára, ha nincs másik hazád.”