Ebben az országban mindenki számára természetes, hogy aki fizet, az nem csupán a szakértelmedre és a munkaidődre, de a lelked egy darabjára is igényt tart.
„Meggyőződésem, hogy bárhol a nyugati világban botrány lenne abból, amit Sebestyén Balázs múlt pénteken előadott. Istenes Bence 1.0-ás verziója a Class FM-en vamzerkodott, s fejtette ki, mennyire helytelen az én egykori és az ő mindenkori munkaadójának, az RTL Klubnak a műsorát kritizálni. Én ugyanis ezt tettem, és ezzel »odapiszkítottam« arra a szőnyegre, ahol Balázs annyi önfeledt percet töltött jutalomfalatot rágcsálva meg a hátán fekve, miközben a Gazda szeretettel simogatta a hasát.
Az, hogy ebben az országban minden következmény nélkül lehet nyilvánosan köpködni puszta véleményéért az egykori kollégát, az, hogy egy országos frekvencián menő a meleg szarig benyalni annak, akitől fizetést és előléptetést remélünk, mindent elmond a magyar ember lelkének mélyén szunnyadó nyomorult szolgaságról. Ebben az országban komplett generációk élnek kutya-tudattal, akiket a Morning Show sztárjai idomítanak reggelente, megmutatva hova szabad »piszkítani«, és hova nem. Ebben az országban mindenki számára természetes, hogy aki fizet, az nem csupán a szakértelmedre és a munkaidődre, de a lelked egy darabjára is igényt tart.
Ha nem értitek, hogy miért nincsenek társadalmi funkciójukat ellátni képes szakszervezetek, miért nincs civil kontroll és miért nincs polgári engedetlenség Magyarországon, csak nézzetek jó mélyen Sebestyén Balázs kutyaszemeibe, és meglátjátok bennük alázatos ömagatokat, kezeteket tördelve, fejeteket lehajtva.
Ahogy elnézem az emberek tömény, ragacsos kárörömét és önelégültségét, miután Sebestyén elmagyarázta nekik, hogy miért ne csodálkozzak, ha nem lesz állásom, miután a főnökeim munkáját bírálni merészeltem, szívesebben lennék szír menekült a német határon, mint magyar itthon, a saját hazámban.”