Lehet baloldal az új egyensúlyban?

„A 2010 óta eltelt időszak egyik sarkos kérdése a magyarországi baloldali gondolkozók számára az volt, hogy rendszerként érdemes-e gondolni az orbáni Magyarországra, és ha igen, akkor rendszer- vagy kormányellenes módon kell és érdemes fellépni. Ez a beszélgetés az utóbbi időben elhalkult, és ahogy a Fidesz elitjei fokozatosan, egyenként átszervezik a magyar állam, gazdaság és társadalom egyes alrendszereit, inkább az a kérdés merül fel, minek nevezzük ezt az új, posztorbáni államot, sőt országot.

Az én provokatív válaszom erre: Magyarországnak. Számos jele mutatkozik ugyanis annak, hogy a jövő ködébe vesző, de egyszer majd bizonyosan bekövetkező posztorbáni »kármentés« feladata nem a visszaszervezés, a »mindent vissza« elv érvényesítése lesz, hanem az önmegtalálás az új játékszabályok, elvárások és társadalomszervezési módok között. (Ilyen jellegű, a posztorbáni hibridek létjogosultságát kereső beszélgetések egyébként már most is zajlanak, például az alaptörvény kapcsán.)

Számomra fontos alaptézisnek tűnik annak megértése, hogy alapvető különbség van az egykori baloldali-liberális kormányzás és a második Orbán-korszak jellege között. Azt gondolom – és talán ezt idővel empirikusan is bizonyítani lehet – hogy miközben a baloldali-liberális kormányok szélesen értelmezett pro-európai, modernizációs víziója elképzelt egy társadalmat, és utána a valós társadalmat ehhez próbálta jól-rosszul közelíteni, az orbanizmus lényege pontosan a létező társadalom létező reflexeinek kihasználása, szelektív felerősítése, és ezek erejét kihasználva egy különutas, lokális, a nyugati trendeket elutasító társadalomépítési projekt megvalósítása.”