A képregények helyzete elég mostoha: amellett, hogy magyarul viszonylag kevés jelenik meg és az is drágán, én is általában csak időkitöltőnek használom őket két „normál” könyv között.
„Cory Doctorow - Jen Wang: In Real Life
Egy régi molyos ismerős megkért, hogy dedikáltassam neki, én pedig kihasználtam a lehetőséget és jól elolvastam. Az ilyenek miatt sajnálom, hogy sem a képregénykiadás, sem a nyelvoktatás nem működik rendesen Magyarországon, az In Real Life Doctorow egyéb munkáihoz hasonlóan egyszerre érdekes, szórakoztató és a szó pozitív értelmében tanulságos, érdemes legalább eredetiben elolvasni. Röviden arról van szó, hogy egy MMORPG-rajongó tizenéves gémerlány egy új játékba regisztrálva találkozik egy fura karakterrel, akinek segítségével rádöbben, hogy amerikai középosztálybeliként valójában elég szerencsés (ez amúgy egy átlagos magyar tizenévesre ugyanígy igaz), ráadásul aktívan tehet azért, hogy jobb legyen azoknak, akik a bolygó kevésbé kellemes országaiban élnek. Közben pedig olyan fontos témákat érint a történet, mint a gyerekmunka, a könnyű, de illegális pénzszerzés, az online zaklatás vagy a legtöbb csoportra valamilyen szinten jellemző kirekesztés. Jó a történet, szép a rajzolás és gondolatébresztő, mi kell még?
George R. R. Martin: Kóbor lovag
Annak idején, a Robert Silverberg-féle Legendák antológiában találkoztam az azonos című novellával, ami egyébként emlékeim szerint az első történet volt, amit Martintól olvastam. A képregény gyakorlatilag ugyanazt tudja, csak persze jóval színesebb formában (és kiegészítve pl. a különféle nemesi családok címereinek rajzával): még bőven a Trónok harca ideje előtt egy Dunk névre hallgató fegyverhordozó ura halála után úgy dönt, hogy ha érvényesülni akar, akkor lovaggá kell válnia és meg kell mutatnia magát a következő nagy lovagi tornán. Így is tesz, közben pedig sokat tanul a lovagi életről és a világ működéséről, Martin szokásos stílusában.”
2024 a legtöbb szórakoztató ágazatban és műfajban nem volt egy gyenge év, így könnyedén lehet kedvenceket választani. A Troubadour év végére kiadott 1984 képregénye azonban megkavarja a rangsort.
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a jeges leheletű, repülni képes Superman, vagy éppen a világot a sarkából kifordító Skarlát Boszorkány a legnagyobb csodatevő. De valóban így van?
Az elmúlt években bővül a piac: a szuperhős-dömpinget követően művészi vagy éppen szépirodalmat feldolgozó képregények és olyan sorozatok látnak napvilágot, amikre korábban esély sem volt.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
„Nehéz akkor segíteni, ha az arrogancia találkozik a tudatlansággal, de megpróbálom” – fogalmazott az európai uniós ügyekért felelős miniszter.
A brüsszeli lap szerzője próbálja megérteni miért fordult Románia lakossága a liberálisok helyett a radikális jobboldaliak felé.
