Jó kapitalizmus = Együttműködés + Kísérletezés

2015. szeptember 29. 09:18

A magyar kapitalizmus működési minőségének jót tehet, ha alapmotívumának az együttműködést tekintjük.

2015. szeptember 29. 09:18
Mike Károly
Összkép Magazin

„Hogyan lesz fontos az együttműködés a kapitalizmus megértésében?

A központi gondolat Ronald Coase Nobel díjas közgazdásztól származik: a piacgazdaság alapjelensége nem a verseny, hanem az együttműködés. Ennek van egy nagyon alapvető logikai magyarázata: amikor piaci versenyről beszélünk, mondjuk egy sportversennyel vagy egy fegyverkezési versennyel szemben, az alaptevékenység a csere. Verseny abból fakad, hogy a cserének, mint az együttműködés egy formájának a szabadságát megengedjük. Minden olyan esetben, amikor a szabadságnak teret nyitunk, akkor megjelenik a versengés. De nem szabad elfelejteni azt, hogy nem beszélhetünk általában versenyről. Egymással szöges ellentétben álló dolgokat is nevezhetünk versenynek. Versengés egy háború is, ahol az egyik fél legyőzi a másikat, de teljesen más struktúrája van a piaci versenynek. Ebben eladók versenyeznek más eladókkal, illetve vevők más vevőkkel, de az alapja a kölcsönösen előnyös együttműködés. Ez tulajdonképpen nem egy Coase-tól származó gondolat, ő is hangsúlyozza, hogy ez Adam Smith gondolatának felmelegítése, aktualizálása.(...)

Mi a helyzet ott, ahol nem találunk ilyen szép hagyományokat? Sokszor halljuk azt, hogy az intézmények importja elbukott, de sokan szorgalmazzák a külföldi jó példák átvételét is.
 
A legtöbb intézményi változtatás az intézményi import vagy transzplantáció, átültetés. Ha megnézzük, hogy a magyar jogrend miképpen jött létre, akkor biztosan találunk olyat, ami teljesen “bennszülött” megoldás, de valószínűleg majdnem minden eleme olyan, hogy valamilyen másik európai országokból lett összecsipegetve, egyik helyről többet, a másikról kevesebbet átvéve. Ez azért is van így, mert egy tökéletesen új vagy újszerű intézményt kitalálni gyakorlatilag lehetetlen.

Ha valamit valahonnan kioperálunk, akkor lesz sikeres, ha a szervezet, ahonnan kioperáltuk, hasonlít az itteni szervezethez. Ebből adódik az, hogy nem feltétlenül érdemes sem a nemzetközi konszenzust, sem a „legjobb gyakorlatnak” feltüntetett dolgot követni. Azt is figyelembe kell venni, hogy az a közeg, ahonnan át akarunk venni, hasonlít-e a mi közegünkre. Ezért nem mindegy, hol keresünk, és ott miket veszünk figyelembe. Magyarországon egy nagy vakság, hogy a régióbeli példákat nagyon ritkán vizsgáljuk és elemezzük. Lehet, hogy az Egyesült Királyságban kiválóan működik egy jogintézmény, ami nekünk megtetszett, de nálunk más az egész jogi rendszer gyakorlatilag összes paramétere, ami ezt befolyásolhatja. Ezért jó eséllyel vagy nem fogják használni, vagy teljesen más eredményhez fog vezetni.

Tudunk olyan példát mondani a világból, ahol a fenti intézményfejlesztési elveket alkalmazzák és ez akár is sikerre is vezet?

Bizonyos szempontból Kína jó példa erre. Egyrészt Ronald Coase a kínai közgazdászok és gazdaságpolitikusok körében egy fontos név. Amikor a tudós száz éves volt, akkor minden valamirevaló kínai közgazdász összeült, és szerveztek egy születésnapi konferenciát. Ezt nem akarom abszolutizálni, és innen messziről biztosan van egy fénytörése a dolognak, de az biztos, hogy ő sokkal fontosabb szerző az ottani közgazdászok, kutatók számára, mint nekünk.
 
Ezen kívül van egy fontos affinitás a kínai gazdaságpolitikai gondolkozás és az intézményi gazdaságtan között, ami annak a történelmi helyzetnek a velejárója, hogy Kínában gyakorlatilag a szocializmusból nőtt ki a kapitalizmus. Ez ahhoz hasonló, ahogyan nálunk is elkezdett növekedni a kapitalizmus felé vivő intézmények köre a Kádár-rendszer idején. Csak éppen nálunk a kapitalizmus létrehozásának fő kérdései a politikai rendszerváltás hatására rendszerszintűnek tűntek fel. Bár az 1990-es évek elején nálunk is ismertek voltak Coase és Williamson gondolatai, de nem tűntek relevánsnak, mert azok a részletekről szólnak. Kínában nem ez történt, ott a graduális intézményépítés folyamata folyt tovább. Később, a közgazdaságtudomány részben éppen a kelet-európai tapasztalatok, nem várt kudarcok nyomán fejlődött, amiből Kína aztán közvetett módon megint tanulhatott.”

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 14 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
toyoda
2015. szeptember 30. 08:46
Ez az úgynevezett "verseny" egyfajta közgazdasági feltételezést/felfogást takar, és azt a dumát akarja beadni az olvasónak hogy a magánkezdeményezés (csak is ez) tud valós teljesítményt létrehozni, a keresleti igényt kielégíteni, úgy hogy a szűkös erőforrásokat a legracionálisabban használja fel/osztja el. Ebből már levezethető a tulajdonjog, a felhalmozás jogossága (elhalasztott beruházás) az ármechanizmus, az állami szerepvállalás káros hatása. Ez a magyarázat is elfed egy mechanizmust, ami az egész rendszer abnormalitásának gyökere és ezt szabályzónak hazudják. Erről a mechanizmusról beszél Keynes, és S. Gesell volt az aki leásott a rendszer mélyére, hogy feltárja eme mechanizmus működését és káros hatásait.
Pinter68
2015. szeptember 29. 20:49
Nos, nagyjából ez a válasz arra, hogy miért nem lesz hosszútávon sikeres Orbánék gazdaságpolitikája. Mert a nyugati országokkal ellentétben nem az együttmüködésen alapul. Az együttműködés látványos hiánya miatt pedig általános bizalmatlanság uralja a gazdasági szférát (is). Ahol pedig bizalmatlanság van, oda nem fektet be senki. Vagy csak olyan áron, amilyenen inkább nem kéne.
Kolompár Tarzan
2015. szeptember 29. 14:42
A szabadpiaci verseny már évek óta köztudott, hogy nem életképes. Mivel nem veszi figyelembe a világ tudományos, közgazdasági és ERKÖLCSI szabályait, ezért semmire nem jó, csak a rövidtávú profithajhászást támogatja, minden áron. Amíg a kapitalizmus két fő oszlopát, a szabadpiacot és a bankrendszert nem kezdjük el államilag keretek közé szorítani, rákényszeríteni a rendszerre vagy a tudományos alapokat és az erkölcsöt, VAGY nagyon erőteljesen szankcionálni, addig senki ne várja el, hogy a kapitalizmusból bármi emberi dolgok kisülhet. Semmilyen belső szabály, mozgatórugó vagy kényszer nincs, amitől a kapitalizmus elkezdi megérteni a nyersanyagok és energiahordozók korlátozott mennyiségét, a marketing és reklámozás szándékos megtévesztő politikáját, vagy a gyárak Kínába való költöztetését, ahol éhbérért dolgoztatnak gyerekeket és mértéktelen környezetszennyezést folytatnak. Ezt csak állami, vagy még magasabb (pl. ENSZ) szinten szabályozva lehet elérni, és ez a liberális majmoknak nem tetszik.
duzur
2015. szeptember 29. 12:06
Mike fejtegetései alapján és figyelembe véve a mentalitásbeli különbségeket a kínai és a nyugati emberek között, meglep, hogy nem egy kínai közgazdász ott a mérvadó. Abból sincs hiány arrafele. És persze az ATTAC által felvázolt gazdasági modell is az együttmüködésen alapszik.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!