A balliberális világvége-szekta vs. Európa

„Ehhez képest Magyarországnak egyetlen lehetősége marad. Összefogni a visegrádi négyekkel, ott maradt még valami abból az Európból, ahova annyira igyekeztünk a rendszerváltozás óta.

Ausztria – a sógor, a példa, a bezzeg – örökre lejáratta magát, felejtsük is el. Nélküle kell egy mindennél összetartóbb közösséggé kovácsolni magunkat. Szlovákokkal, csehekkel, lengyelekkel. Erős gazdasági, kulturális és területi egységgé Közép-Európát, amely Európa gazdagabb, ámde hülyébbik fele ellen feszül. Emellett egyetlen darab arabnak állampolgárságot nem adni felsőfokú magyar nyelvvizsga nélkül.

Félő, hogy Orbán, a kezdeti keménykedés után végül nem lesz elég tökös. Próbáltunk már keménykedni a románokkal, a szerbekkel, a szlovákokkal, az ukránokkal a magyar kisebbség érdekében, aztán nem lett belőle semmi. Meg az ügynöktörvényből sem. De remélhetőleg ebben a kérdésben kitartó lesz, és nem enged a kvótakényszernek. Nem akarunk annyi bevándorlót, hogy a saját népességünket lábjegyzetté silányítsák. Nem akarunk mecseteket.

Menekülttáborok legyenek! 

Kijöhet, aki teljesít, és aki hasznossá tudja tenni magát. A többi meg vár, aztán hazamegy, ha csillapodik a helyzet. Ez nem nácizmus. Nem akar senki fegyverrel a migránsoknak rontani, senki nem akarja visszaküldeni őket az Iszlám Állam fennhatósága alá. 

De a letelepedésről úgy tárgyalunk, mint egy munkafelvételin. A hazai munkaerőpiaci elvárások és »a cég filozófiájának elfogadása« mentén.”