Tüneti kvótakezelés

„Azzal a tömeggel, amely már Európában van, kell valamit kezdeni, ez minden uniós és nem uniós tagország számára világos. Első lépésben valahova tenni kell őket, a brüsszeli döntéshozók világlátása szerint ezt hivatottak megoldani a menekülktkvóták. De abba vajon belegondoltak-e az Európa demokratikus alapelveire oly büszke eurokraták, mennyire demokratikus a menekültek »kényszerletelepítése«?

A szabad mozgásról szóló demokratikus irányelvek rájuk nem vonatkoznak? Ha menekültek, akkor hallgass a nevük, és nem választhatják meg, hol szeretnének letelepedni? Ezeket a kérdéseket jogosan tehetjük fel, ha a migránsok prizmáján át próbáljuk szemlélni a döntést. Elmentek egy országból, ahol nem akartak élni, és egy olyan országba kerültek, ahol szintén nem akarnak. Az viszont már a célországok szempontjából teljesen legitim kérdés, hogy ők kérnek-e belőlük ekkora tételben…

A kvótarendszer GDP-arányos, így próbálja elkerülni, hogy egy-egy országra túl nagy teher háruljon. De ezeken az oldalakon számtalanszor pertraktálódott az a kérdés, mivel bírják rá a menekülteket a maradásra. Az egyezség szerint csak az adott állam engedélyével telepedhetne át máshova, ha pedig ezt önkényesen teszi meg, elveszítené védett státuszát. És akkor mi van? Kitoloncolják őt? Hova is? Háborús konfliktus sújtotta övezetbe nem lehet.”