Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
A játékmester a szabadság unalmából világrendek háborújáig vezeti főhősét: ez a furcsa és egyedi sci-fi a modern űroperák egyik csúcsa.
„A Kultúra és világa egyike a sci-fi nagy ötleteinek; Banks kilenc regényen át építette és megszámlálhatatlan zseniális koncepció gyűlt össze benne. A felfedezés örömével olvasható mindegyik regénye. Mivel pedig A játékmester a második könyv az életműben, és az első, amelynek jelentős része játszódik a Kultúrán belül, hát jóval alaposabb bevezetést kínál ebbe a világba, mint bármelyik másik darab: ismerkedéshez is ideális, de még fontosabb az az elementáris erő, amivel – első benyomásként – lenyűgözni képes.
Banks mindegyik könyve a Kultúra más-más arcát mutatja: a Fegyver a kézben konfliktuszónái kőkemények, a Nézz a szélbe orbitálja szinte lírai. A játékmester Kultúrája éppen dekadens. Mármint úgy dekadens, ahogyan a XX-XXI. századi Nyugat annak tűnik egykori és mai riválisai szemében: azaz érthetetlenül szabad és engedékeny, és aztán valójában mégis sokkal élhetőbb a mindenféle Birodalmaknál. Az Azad Birodalomban például rend van – hierarchia, protokoll, himnusz, zászlók meg hadsereg, a nők helye a férjük (a csúcsneműek) oldalán van, az alsóbb társadalmi rétegeké meg a híd alatt és a börtönökben. A Kultúrában megcsömörlött játékmester számára vonzó is a csillogása. De a rendet az elnyomás és a horror tartja fenn, mint a hasonló helyeken mindig is, és eljön az idő, amikor a Birodalomnak össze kell ütköznie a látszólag oly puha, oly céltalan Kultúrával.”