9. Magam is jártam a családommal a Keleti pályaudvaron múlt szombaton a Migration Aid-et segítendő, és azt láttam, hogy a a környéken a rendőrök kifejezetten humánusan és segítőkészen viselkedtek. Ez jó érzés volt. Inkább bizonytalanságot, fáradtságot és elveszettséget láttam az arcukon – ugyanúgy, mint a MÁV dolgozóin. Ugyanúgy, mint a legtöbbünk arcán. Hiszen valóban új és ijesztőnek tűnő helyzettel állunk szemben, amiben nehéz megőrizni a józan gondolkodást, főleg, ha a megszokott, beteges politikai előítéleteink szerint esünk túlzásokba (Lásd a legújabb közhelygyűjteményt: aki ballib, az csak feltétel nélkül, lihegve imádhatja a menekülteket, aki meg jobbos, az csak szittya indulattal gyűlölheti őket. Baromság.)
10. A menekültek nem akarnak ittmaradni, a mienknél gazdagabb és demokratikusabb országokba akarnak eljutni, ugyanúgy mint félmillió honfitársunk, akik úgy érezték, azon országokban jobban boldogulnának.Őket is »hordának« kéne nevezni vajon, vagy ez nem jutna senki eszébe, csak mert fehér a bőrük és nem muszlim vallásúak?
11. Ilyen méretű tömegek kétségbeesett és kényszerű mozgásakor mindig vannak olyan atrocitások, mint a kődobálás - olyan reménytelennek vagy érthetetlennek nevezhető helyzetekben például, amikor nem érthető, hogy ha egy csoport továbbmehet, akkor a következő miért nem, stb, stb. Megjegyzem: Az általuk mutatott agresszió meglátásom szerint eddig elmaradt az olyan focimeccs utáni akcióktól, amelyekben az ultrák szokták »önkifejezni« magukat – ahogy tették a múlt héten is. Ez persze nem menti fel azokat, akik sebesülést vagy kárt okoznak a migránsok közül. Mérlegelni kell, és nem hisztérikusan ítélkezni, sem nekünk civileknek, sem az államigazgatás vagy igazságszolgáltatás dolgozóinak.
12. Mindenkinek joga van félni, és véleményt mondani. De nincs értelme hagyni, hogy a félelemből fakadó gyűlölet elszabaduljon, és a véleménykülönbségek miatt egymásnak essünk.
Ha mindig csak a szemet szemért elv érvényesül, mindannyian vakok leszünk, és a gyermekeink is azok maradnak. Ha maradnak.